Erdős Sándor szerzői oldala

Erdős Sándor: Holt szavak   Hittem benned, hittem szavad örök társként néztem rád, elmerülve végtelenben lettem volna rabszolgád.   Amit mondasz szerelmünkről súlytalanná vált szavak, összeforrott szívünk násza már csak ígéret marad.

Erdős Sándor: Büdösbogár   Vigyázz apró büdösbogár merre vezet az utad, ne menj ki a dagonyába sár a lábadra tapad.   Több veszély is fenyegethet mástól is kell ott félni, hidd el hogy ha rád taposnak sárba gyúrva nem jó élni.   Arról nem is beszéltem még akár meg is dögölhetsz, döglötten meg főleg nem jó, akkor már nem remélhetsz.

Erdős Sándor: Feneketlen kút   A feneketlen kút mélyén titkot őriz a sötét, megkeresném, de az utat lezárja ősi pecsét.   Mélység árnyai vigyázzák leplet borítanak rá, el kell hoznom lélek fényét pecsétet csak az nyitná.   Ha felnyílna az ősi zár feltárulna a titok, fényt vinnének sötétségbe mélybe szálló angyalok.   Pecsét nyitját kerestem én árnyak álltak utamban, harc helyett csak megálltam és megtaláltam magamban.

Erdős Sándor: Hazatértem   Eljöttem meglátogatni rég látott édesanyám, látom semmi nem változott domboktól ölelt tanyán.   Csüngő fejű öreg kútunk csorba vederből szürcsöl, régen látott kedves kutyám nagy örömében szűköl.   A moha korallszigetként benőte a nádtetőt, tyúkok járják torzsa körül a bús magyar keringőt.   Csermely folyik az udvaron mit az eső varázsolt, sárhullámos partjainál néhány kacsa bukdácsolt.   Nyikorogva nyílt az ajtó anyám dugta ki fejét, mikor meglátta, hogy jövök könny borította szemét.   Kérges kézzel simította végig könnyes arcomat, szavakká vált köztünk sok száz ki nem mondott gondolat.   Most hát végleg hazatértem nem megyek el már soha, e kis tanya lesz már nekünk a szeretet otthona.

Erdős Sándor: Labirintus   Labirintus nyirkos mélyén vaksötétben ballagok, nem ad fényt itt semmi más csak fejem felett csillagok.   Megroppan a lábam alatt szerteszét szórt csonthalom, láthatatlan rém pusztít itt nincsen benne szánalom.   Acéloznám a szívemet, de legyőz a borzalom, félelembe burkolódzva az utamat folytatom.   Madárdalos hajnal fénye felváltja a vakságot, nehéz lesz majd elfeledni ezt a szörnyű rémálmot.

Erdős Sándor: Mai szerelem   Beléd szerettem te szép lány mondok neked száz bókot, kérlek szépen add meg nekem szívedhez a PIN kódot.

Erdős Sándor: Hólepel   Hólepte ága csüng a fának úgy tűnik, mintha búsulna, talán arra gondolhat ott most kinyújtózni, de jó volna.   Ám az is lehet, hogy szép terhet boldogan visel az ágán, mert télen hóköntöse nélkül állna ott csupaszon, árván.  

Erdős Sándor: Metamorfózis   Köpönyeg elvtárs, mint a megyei pártbizottság oszlopos tagja, tisztában volt vele és meggyőződéssel vallotta, hogy ez a beruházás jó és hasznos a társadalom számára. Fent állt a dombtetőn és a meghatottságtól könnyes szemmel nézte, ahogy a buldózerek, mit varjúhad a vetésben, elnyelik az erdőt. Itt fog felépülni Rigófütty városának éke, az erőmű. Az erőmű, mely a huszonhatodik ötéves terv egyik leglátványosabb építkezése. Hatalmas területen elterülő ipari polip, ami a dolgozó nép javát fogja szolgálni. Az idők végezetéig emléket állít a Párt törekvésének a jólét felé vezető úton. -Megharcoltunk érte – gondolt Köpönyeg elvtárs az elmúlt évek nagy tetteire. -A sok elégedetlenkedő, akik nem átallották azt hangoztatni, hogy az erdők kiirtása rossz dolog. No, de befogta a száját mind a munkatáborokban, ahol a gyönyörű szibériai erdőkben élvezhették annak a jótékony hatásait.- mosolygott és hálatelt szívvel gondolt a Pártra és vezetőire, hogy részese le

Erdős Sándor: Esőisten   Elfeledett istenségek lakában áll Esőisten, szomorúan gondol arra, aki őt imádja nincsen.   Feledetten, keserűen leült égi trónusára, imáitok szálljon felém kérleli, de mindhiába.   Szomorú keserűségben jéggé keményedett szíve, fagyos arcán csorgó könnye lehullott, mint bús hópihe.

Erdős Sándor: Ki nem mondott félelem   Léptem nyomán cuppan egyet az ősi mocsár szeglete, álmosan emeli fejét bús felriasztott szelleme.   Hideg ködbe burkolódzva tűnődik ez a holt világ, síron túli reccsenéssel letörik egy száraz faág.   Ki nem mondott félelemben bagoly huhogása hallik, a sűrű iszamós talaj rothadás szagától bűzlik.   A félelem megbilincsel csak úgy lüktet minden erem, ki kell jutnom borzalomból vagy halálomat   itt lelem.   Isten fényére gondolok így nem vagyok már egymagam, kézen fogott, kivezetett szabad lett hát az én utam.

Erdős Sándor: Télapó 2021   Maszkot vett fel a Télapó és elindult a szánnal remélte, hogy nem lesz nagy baj még tegnap küzdött lázzal.   Óvatosnak kell lennie hisz lehet, hogy Covidos, meg ne fertőzzön valakit bizony ez nem humoros.   Ajándékkal a zsákjában megállt a falu szélén, mosoly volt a maszkkal takart láztól vöröslő képén.   Tüsszentett egy hatalmasat nagyon hamar megbánta, mert a házból kikukkantva kis Karcsika meglátta.   Szia kedves Télapócska szeretettel fogadlak, védettségi igazolvány van-e nálad mondjad csak.   Sajnos nincsen kisbarátom kérlek, ne hozzál hírbe. Itt van a te ajándékod le van fertőtlenítve.

Erdős Sándor: A Dimenziókapu   Limlom bácsi megvakarta a feje búbját és tanácstalanul nézett az előtte magasodó kupacra. A kupac tartalma meglehetősen vegyes volt. Törött műanyag kerti székek, dobozok, régi gáztűzhely és még ki tudja mi minden alkotta. Az évek során a „ Jóleszmégvalamire” elv alapján gyűlt össze és most meg kell szabadulnia tőle. Limlom bácsi törvénytisztelő ember volt és mivel a helyi önkormányzat rendeletileg felszólította egy levélben a szerintük tűrhetetlen állapot felszámolására eleget szeretett volna neki tenni. A megvalósítás viszont akadályokba ütközött. Legfőbb akadály a nyugdíj volt, nem mintha nem kapott volna, kapott csak keveset. Filozofikus hangulatában arra a következtetésre jutott, hogy nézőpont kérdése az egész. Kinek kevés? Neki épp elég ahhoz, hogy pufajkában a napi zsíroskenyerét majszolva megéljen. No, de arra már tényleg kevés, hogy elvitesse a kupacot a szemétlerakó helyre. Gondolkodott azon is, hogy elássa a kertben, de akkor mit csinál

Erdős Sándor:A kópé fa Egy fa megrágta a korlátot vashiánya van szegénynek, ilyent öregapám sem látott mindenhol erről beszélnek.   Csak egy dologra nagyon vigyázz, a favágó meg ne lásson, őelőtte ne komédiázz fűrésze vas, ki ne vágjon.

Erdős Sándor: Csalfa lány   Tettem én egy ígéretet, mit ezennel megszegek. Eltépem a fényképedet ez így tovább nem mehet.   Tudod, nem citrom a szívem, mit ki lehet facsarni megteszem, bár nagyon féltem szenvedésen kacagni.   Azt hittem, hogy majd mi leszünk a világ legszebb párja, lesz nekünk közös gyermekünk és együtt bújunk ágyba.   Megbántottál, csalfa lettél neked csak kaland kellett, ha neked ez kell, hát menjél légy boldog az új mellett.

Erdős Sándor: Ítélőszék   Meztelen sorsok állnak sorban ítélőszék ura előtt, sötét lélek felett fény lobban árnyék gyűlik háta mögött.   Elválasztatott ocsú magtól angyalszárnyak seprik tova, jó menekül meg kárhozattól fényes mennyben lesz otthona.   Az ocsú mind a mélybe hullik várja ott a pokol tüze, az örök csendben sosem múlik kárhozatnak sötét szele.

Erdős Sándor: Végtelen   Csak egy porszem a végtelen mi világomba veszett, határtalan univerzum ködéből épült makett.   Tárgyiasult gondolatok testet öltenek lassan, meg sem született csillagok rejtőznek el a napban.   A remény is kudarccá vált felbukott a szerencse, apránként kiszárad minden cseppekkel telt medence.

Erdős Sándor: Fagy   Hó lepte alak ül a padon némán mered maga elé, napfény csillan rajt a havon hólé válik emlékekké.   Minden cseppje bánatot mos ki megfáradt, nyomorgó szívéből. Érdemes- e hát tovább élni, vagy elég volt-e bús létből?   Nem töpreng az élet értelmén elfogytak már a vágyai, ráfagynak vízcseppek ékszerként és elszakadnak láncai.

Erdős Sándor: Távozás   Vidd a csókom hosszú útra, őrizd is meg míg látlak újra   Vidd magaddal mint a reményt, sose feledd csókunk hevét.   Ha rám gondolsz idegenben, őrizzél meg szerelemben.   Visszatérted úgy epedem, nem múlhat el e szerelem.

Erdős Sándor: Holdtánc Ezüst táncot jár a holdfény a hullámok taraján, aztán hasra esik majd egy kiszáradó pocsolyán.

Erdős Sándor: Patika Na szóval, úgy döntöttem, hogy nem megyek orvoshoz. A napok óta múlni nem akaró fejfájásom pedig okot adott volna rá, de ebben a vírusveszélyes helyzetben bejutni a körzeti orvoshoz nehezebb, mint a Fehér Házba. Ezért a nap, mint nap agyamat ostromló reklámok hatására inkább a patikába mentem, megkérdezni gyógyszerészemet. Felvettem a kötelező maszkot a gázálarc fölé, majd szorosra húzva magamon a vegyvédelmi felszerelés csatjait elindultam. Kedves arcú hölgy fogadott és mosolyogva kérdezte. -Mit adhatok? -Fejfájásra kellene valami gyógyszer – mondtam neki és vártam a kín végét jelentő csodaszert. -Van ez a fehér, ez jó nagyon. – mondta. -Mellékhatások tekintetében? -  Jutott eszembe a reklámok ajánlása. -Gyenge hasmenés. -Arra esetleg tud valamit ajánlani? Kérdeztem meg, mert nem biztos hogy jobb pelenkában grasszálni, mint fejfájással. -Ezt a pirosat ajánlom, de gyenge szédülés előfordulhat mellékhatásként. -Szédülésre esetleg valami? Kérdeztem már kissé ijedten.

Erdős Sándor: A cudar lány   Körbenéz az ifjú legény hol találja kedvesét, hogyha gyorsan előleli mond neki egy szép mesét.   Mesét mond a szerelemről, mit elhozott egy angyal, madár hadak köszöntötték vidám, szerelmes dallal.   De sehol sincs az ő mátkája, tán az ördög vitte el? Biztos nem, mert neki nem kell nem megy el az bárkivel.   Olyan cudar az a leány nevet az ifjú legény, de rajta kívül nem kell senki nekem egész földtekén.

Erdős Sándor: Kavics   Egy nagy kavicsot dobtam a lelked tengerébe, nem tudom hová merül és vajon milyen mélyre.

Erdős Sándor: Az öreg Varga   Húzza a szánt az öreg Varga, ráncoktól szabdalt fagyos arca. Szánjára rőzsehalmot kötött, súlya alatt nagyokat nyögött.   Fagyott könny borítja arcát, megvívja hát utolsó harcát. Kitől kérhetne segítséget, hisz nem látja az ellenséget.   Be kell fűtenie hideg házát, nem tudta fizetni a számlát. Kamrája is üres most már, az egér is a szomszédba jár.   Messze van még a nyár melege, akkor talán jobb lesz az élete, már nem kell fázni dunna alatt, jaj úgy várja már langyos tavaszt.

Erdős Sándor: Búcsú a kutyámtól   Feküdtél a fűben csendben hajnaltájt a hűvös kertben, meredten nézted az eget én meg téged, a hű ebet.   Itt hagytál hát mindörökre csak így összegömbölyödve, búcsúztál a kutyaléttől könny csalódik szemeimből.   Te mindíg hű társam voltál nem kértél, de mindíg adtál, fuss vidáman égi réten utadon béke kisérjen.

Erdős Sándor: A rossz költő   Rossz költőként élni csak állandó bánat, rogyadozó omló falú lelked, házad. Verseidet csak talán a rigó fütyüli, soha senki nem mondja, hogy kell neki.   De a sok híres, akiket ünnepelnek, ha csak egy szavuk is szólal, hát figyelnek. Csodaszép az életük, remekelnek ők, könyvek hadait töltik meg a jó költők.   Mikor a rossz költő hazafelé ballag kavarog benne sok rímbe szedett maszlag, szakadt kabátját összehúzza hát magán, hisz benne, hogy nagy költő lesz egyszer talán.

Erdős Sándor: Csodák csókja   Csodák csókját hozza szél érezheti mind, aki él. A frissen sült kenyér illatát, hogy este együtt a család. A szomszédban zongoraszó hallik, az idő hajgumiként nyúlik. Nyílnak a kertben a virágok, össze simulnak idegen világok. Az élet örömhangon zenél, a szépség nem a nagy dolgokban él.

Erdős Sándor: Lapot húztam huszonegyre   Többet várni, mit ad nekünk elszaladó élet, olyan, mint a mennyek fölé tenni fel a lécet.   Lapot húztam huszonegyre nem tudom mit várok, vad kalandba vágtam magam sorsom arcon hágom.   Lehet, hogy már holnapután nyúl viszi a puskát, benne van ez a pakliban vállalom a buktát.

Erdős Sándor: Romlott rózsa   Felöntöttem a garatra férfierő szállt meg, hogy néz ki a gyors szerelem nem is az a lényeg.   Romlott rózsa mosolyában nem keresek szépet, csak a vágyam csillapítom egyszerű a képlet.   Szükség szülte pillangónak fogatlan mosolya átalakul, lesz belőle hangtalan fuvola.   A kéj pihen a múltamon csömör lett a jelen, kinek ittasan pénze van ajánlom mást vegyen.

Erdős Sándor: Mit érezhetett?   Írtam egy pár sort, bár nem vagyok nő, de belegondoltam mit érezhetett ő.   Sétálva este a parkban egy fekvő férfit láttam a bokorban. Jól van uram? Kérdeztem tőle, de válasz helyett arcomban volt ökle. Ugrott vágyával durván énrám, magját belémlökte, s hörgött némán, és jött a másik élveteg barom, úgy éreztem jobb ha most hagyom, mert szabad csak akkor leszek, ha e szörnyűségbe beleegyezek. Négyszer-ötször tették meg velem, a fájdalomtól felejtettem nevem. Mikor ott hagytak a fűben pihegve felhúztam bugyimat lassan remegve, szégyenérzettel telve indultam haza, úgy döntöttem ezt nem mondom el soha.

Erdős Sándor: Potty   Pottyantott a toppantó lepotyogott pettye, panyókában pityereg pettyet akaszt szegre.   Pottyantottra toppantott pottyos lett a pettye, pottyos pettyét most hogyan akassza a szegre?  

Erdős Sándor: Vörös szél   Mikor én gyermek voltam volt egy csendes világ, legyél jó, büszke fiam így nevelt az apám.   Forradalom borzalma vette el a hitét, vörös, pufajkás barmok megkínozták szegényt.   Gyermekként nem értettem mi az a gyűlölet, nem mesélt el nekem éjsötét bűnöket.   Lubickoltam a létben vidám gyermekkorban, szabadságra leltem, mint apám ötvennyolcban.   Becsülettel nevelt fel erőt adott nekem, ha csetlettem – botlottam megfogta a kezem.   Mit tőle a vörös szél elfújt mindörökre, egyszer én visszasöpröm szívvel megjelölve.

Erdős Sándor: Itt hagytál   Megadnák én mindent mindent, mim csak lehet, ha holnaptól újfent foghatnám a kezed. Messze jársz már tőlem itt hagytál örökre, hullik hát a könnyem kínlódok üvöltve. Lehet- e megváltás te nélküled drágám? Nincs nekem megnyugvás itt hagytál bús árván.