Nyári zápor
Hűs harmatról álmodozó fűtenger szélén, Szárát néző napraforgó feje csüng a hőben. Pulit formázó felhő úszik az ég kékjén, Gunnyasztó vadgalamb piheg a fűben. Enyhet hozó nyári zápor lehelete érzik, Hűsítő cseppek ígéretével álmod a rét. Túzokmamák fiókokat óvón féltik, Nehogy baj érje drága gyermekét. S mikor a nap lehelettől hízó hold fénye, Rávetül a kies Magyar pusztaságra. Életadó vízcsepp mossa a száraz tájat végre, Táncolni kezd a néma puszta az élet dallamára. Erdős Sándor