Erdős Sándor szerzői oldala

Erdős Sándor: Macskakő   Macskaköveken sétálva kismadárka rám kacsint. Kérdem én:- Te flörtölsz velem? Ugrik egyet, s rám legyint.   -Dehogy komám, hogy gondolod? Van nekem egy hű párom. Kacsintásom azt jelenti tele lett a nadrágom.   Megijedtem lépteidtől. Félek eljön az idő, amikor a koppanásból macskakövön macska nő.

Erdős Sándor: Az erdei kunyhó   Fagy repeszti szét a csendet szürke égből hull a hó, tűz táncát őrzi kebelén sárgán fénylő kandalló.   Rönkből ácsolt faházikó rekeszti ki a telet, oltalmazó halk szavával csitítja le a szelet.   Öregember tipeg-topog fából ácsolt konyhában, frissen szedett fenyőtüske melegszik egy kannában.   Beköszön a büszke erdő örül, hogy újra látja, hosszú-hosszú évek óta az egyetlen barátja.   Elvonultan, csendesen él nem számolva éveket, borús magány az ő társa, amit annyira szeret.   Látogató toppan most be csodálkozva néz reá, megfordult az ősi csoda valóság vált álommá.   Lázas ködbe burkolódzva kísértet áll előtte, rég elveszett felesége valaha őt szerette.   Odakapja gyors hirtelen olvadt szívére kezét, mosollyal a ráncos arcán végleg lehunyta szemét.   Egyedül maradt a kis ház tűz kúszik fel a falán, magány otthona emlékét olvadt hó őrzi csupán.

Erdős Sándor: Hazatérés   Kint az apró falu szélén szél cibálja a fenyvest, háza előtt idős asszony teregeti a szennyest.   Ráncos arcán könnye folyik, ám derű látszik rajta, nem sokára drága fiát ölelheti a karja.   Visszatér a kicsi házba véget ért a háború, elhagyva a csatateret ottmaradt a bú, ború.

Erdős Sándor: Itt a vége?   Pirkadatkor a hegyfokon honnan látszik a tenger, borús arccal távolba néz egy apró, szürke ember.   Felmászva a hegytetőre felvíve bút, bánatot, kitárt karral könnyes szemmel köszöntve kelő napot.   Összetört szíve azt érzi elveszett már a remény, itt hagyta őt a szerelme tengerbe veszett szegény.   Arra gondol összetörve utána vetem magam, nincsen nekem miért élni bocsáss hát meg én Uram.   Égi hang szól – Nem vagy magad, fordítsd meg a léptedet, az ő emlékével élve még életed szép lehet.   Menj haza most jó anyádhoz ne hagyd életkedvedet, gondolj a szép családodra téged itt más is szeret.

Erdős Sándor: Egy szál cigaretta   Sodortam egy cigarettát megtöltöttem bánattal, égigérő szürke füstje összevegyül árnyakkal.   Jobb lenne, ha fehér füstöt látnák ég felé szállni, viszont ahhoz cigidohányt boldogságból kell vágni.

Erdős Sándor: Blabla   Nem írhatok mit akarok. Mivé vált ez a világ? Önérzetes szerkesztőké az irodalmi gulág.   Jönnek szépek, jönnek trendek, persze, hisz ezt értem én. Nem lehet minden kis írás kiadható költemény.   Lila ködben fürdő képek lehetnek csúcsszuperek. De hol van itt a nagy igazság? Kérdem én ezt tőletek.   Fájó kép az mindenkinek, ha tükörbe kell nézni de ez mind oly talmi lehet, mint hús nélkül a prézli.

Erdős Sándor: Egy sötét farsang   Eszembe ötlött egy emlék rég elmúlott farsangról, bálozókat néztem éppen a piszkos ablakodból.   Leharcolt kéglid bús buja fészket vert a szívemben. Veszett életünk penészlett szürke, koszos színekben.   Vásárolni jöttem hozzád egy kis sötét szerelmet, azt hiszi az ember fia, hogy ezzel bút feledhet.   Könnyebb lettem, érzem én most, de a lelkem oly nehéz, fertőben és bűnben fürdöm míg templomban pap miséz.   Gyere, mossuk le a mocskot testünkről, lelkünkről. Űzzük el a sötét telet, álmodozva napfényről.   Mindez most már emlék csupán, hallottunk már harangot, nevetve felejthetjük el azt a sötét farsangot.

Erdős Sándor: Télűző   Maszkarátok bálban mi lesz? Mondjátok, hát ki vele! Bármi lehetsz hogyha akarsz, itt a farsang ideje.   Égetünk el szalmabábot elűzzük a zord telet, olvadt nyomán megérkezik   a zöldellő kikelet.

Erdős Sándor: Fabatka   Úgy érzem, hogy gazdag vagyok van nekem egy fabatkám. Neked adnám kisangyalom, hogyha kezed foghatnám.   Inkább hagyjuk, nem kell nekem nem ér az még annyit sem. Tartsad   meg a kicsiny kezed, szingli leszek szerintem.

Új írásom az Irodalmi Élet hasábjain. https://irodalmielet.hu/?p=9253

Erdős Sándor: Szófestő   Ecsetem szavakba mártom vászonná vált a papír, a színekkel vígan játszom átfestheti egy radír.   Szavakból festek képeket, mit csak érezni lehet, míg élhetem az életet nem kopik el az ecset.

Erdős Sándor: Téli kép   Felkúszik a dér az ágon rátelepszik csendesen, hólepel ül fent a fákon nem hagyja így meztelen.   Tél uralja már az erdőt jégcsap szülte kardokkal, vöröslő nap szabta ernyőt beborítva bíborral.

Erdős Sándor: Emlékek padja   Emlékek padján ülünk ketten, ki átölel csak egy sziluett. Sárba tapossuk a múltunkat, posványba veszett a szeretet.   Rút, sötét vihar tépi lelkem, sebzi, vízzé szentesítve vért. Ördöggé vált gyönyörű angyal, ki csak egy szerető szívet kér.

Erdős Sándor: Macskaborzoló   Biztos láttál te is macskát mikor púposítja hátát, fúj és égnek áll a szőre nagyon rosszkedvű őkelme.   Van egy pajkos apró legény kitől fél a cica szegény, a neve Macskaborzoló, egy láthatatlan kis manó.   Hiába is láthatatlan, észreveszed hogyha itt van. Mindig mellette egy kutya, egyedül fél a kis buta.

Erdős Sándor: Sorsmosónő   Megjött a sors mosónője vétkeimet most lemosom, itt állok hát levetkőzve a múlt bűneit eldobom.   Tisztára mosta lelkemet bűvös tisztítószert hozott, levettem piszkos terhemet létemhez öblítőt adott.