Egy sötét farsang

Erdős Sándor: Egy sötét farsang

 

Eszembe ötlött egy emlék

rég elmúlott farsangról,

bálozókat néztem éppen

a piszkos ablakodból.

 

Leharcolt kéglid bús buja

fészket vert a szívemben.

Veszett életünk penészlett

szürke, koszos színekben.

 

Vásárolni jöttem hozzád

egy kis sötét szerelmet,

azt hiszi az ember fia,

hogy ezzel bút feledhet.

 

Könnyebb lettem, érzem én most,

de a lelkem oly nehéz,

fertőben és bűnben fürdöm

míg templomban pap miséz.

 

Gyere, mossuk le a mocskot

testünkről, lelkünkről.

Űzzük el a sötét telet,

álmodozva napfényről.

 

Mindez most már emlék csupán,

hallottunk már harangot,

nevetve felejthetjük el

azt a sötét farsangot.