Erdős Sándor szerzői oldala

Erdős Sándor: Fenyves   Parádés seregként néz rám ősi fenyőerdő, hó súlyával rakott ágát nem lengeti szellő.   Törzseik közt átszúródnak tüzes égi szablyák, áttolakszik nap sugara most még békén hagyják.   Ágaikról fehér terhük földre cuppan halkan, ráncot vet a lábuk alatt hófehér hűs paplan.   Égre tárva ágaikat sátrat állítanak, tüskés boltíveik alatt árnyak koccintanak.

Erdős Sándor: Samhain ( Halloween )   Véget ért a fény uralma eljön a sötétség, örömtűznél mesélgetik milyen lesz az új év.   Megnyílnak a tündérdombok látszik az átjáró, túlvilági ajtó nyílik átlép, ami ártó.   Kántálva jár házról házra a falu serege, ártót űzők jutalmaként lesz finom csemege.   Egyetlen dolgot tehetsz, hogy elkerüld a rontást, hosszú útra elindulva vidd el a töklámpást.        

Erdős Sándor: Búcsú a pusztától   Tüzek égnek sápadt pusztán rőt fényük imbolyog, kunyhó mellett öreg juhász hold fénye ráragyog.   Eltekint a messzi tájra ráncok véste arccal, merre csak lát ősi puszta zöld terített asztal.   Lába mellett ül a társa a hű juhászkutya, az egyetlen lény akiben nem kell csalódnia.   Utolsónak kelő napnak biccent oda némán, csendben, nyugodtan pergett le élete   a pusztán.  

Erdős Sándor: Holtak napja   Holtak napján, ha kimegyek csendes temetőbe, borús könnyező arcomat rejtem tenyerembe.   Amióta erre jártam elszálltak az évek, megfáradt idős szüleim csak szívemben élnek.   Temetőkertben elnézek balra, aztán jobbra, mindenfelé kopottasan áll elmúlás szobra.   Virágtengerek borítják a sírhalmok végét, akik itt nyugszanak ők már meglelték a békét.

Erdős Sándor: Őszidőben   Dideregnek a levelek hűvös őszi szélben, lassan peng az idő húrja szerteszét tört fényben.   Álmodni készülnek a fák gyűl alattuk avar, fülükbe altatót susog a tél tolta vihar.   Fa odvába mókus gyűjti téli betevőjét, csinosítja, kibéleli puha menedékét.   Szarvas túrja avar alját makkot szed a földről, büszke fejét égnek veti nem gondol jövőről.   Szeretem elnézni őket, így őszi reggelen. Csendes, puha látványukra a lelkem megpihen.

Erdős Sándor: Utam   Hosszú utat jártam én be ezen a világon. Célként érve el a reményt megleltem a párom.   Megosztottuk mi egymással a hitvesi nyoszolyát. Megtaláltuk a szerelmet átélve sok csodát.   Társam lettél szerelmesem, nem csupán szerető. Tőled, ami elválaszthat nem más, csak temető.

Erdős Sándor: Rózsaszál   Szedtem már életemben sok rózsát, illatoztam bimbódzó virágát. Bánat nélkül nincs öröm sohase, megszúrt már alattomos tövise.   Szerelemnek társa lett a féltés, megtalált engem is kísértés, fogd hát óvatosan meg a rózsát, szeretetre váltva hervadását.

Erdős Sándor: Angyalom   Álmomban a mennyben jártam, csodás angyalokat láttam. Körbehintettek virággal, megtöltötték szívem vággyal.   Felébredtem téged látlak legszebb lánya világnak. Úgy tűnik szerencsés vagyok, köztünk is élnek angyalok.

Erdős Sándor: Olyan nekem   Nekem olyan kedvesem szeme, mint szomjazónak patak vize. A menyországban érzem magam, ha reám veti a napsugaram.   Nekem olyan édes mosolya, mint fáradt vándornak nyoszolya. Elvarázsol, mikor csak látom nem lehetne ennél szebb álmom.   Nekem olyan az ölelése, mint elveszett lélek reménye. A boldogság hát itt van velem, az ő szerelme ilyen nekem.

Erdős Sándor: Áldozat   Megremeg a lelkem, ha látlak csak álmodhattam ilyen szépről. Hová lettek az angyalszárnyak, mikor alászálltál az égből?   Ha kell, neked adom mindenem, bár nem sok az amit adhatok, Nekem mi van csak az életem, szerelmedért meg is halhatok.   Fogadd el hát az áldozatot, vagy sírig tartó szerelmemet. Kérlek ne érezz bűntudatot, te döntöd el, hogy mi kell neked.  

Erdős Sándor : Tudom a megoldást   Megjön a tél, de vajon minek ? Kinek jó az a fránya hideg? De eljön, egye meg a fene, majd csak lefagy az ember füle.   Persze tudom én mit mondanál, hogy nem lesz annyi káros bogár. Nem értem azt a társaságot miért nem vesznek fel nagykabátot?   Ha már annyira kártékonyak, segíthet rajtunk egy kis konyak. Hát az tuti elvinné őket, nekem sem kéne fázni többet.

Erdős Sándor: Szállok   Te lettél édes, lelkemnek ébredése, szívben parázsló tűznek éledése. Lánggá szítottad hamuvá vált parázst, örömtánccá változtattad a magányt.   Hiszem, lelkünk örökké összeforrott, együtt viselünk örömöt és gondot. Meglepetés volt nekem e varázslat, szerelmed idézett hátamra szárnyat.

Erdős Sándor: Magyar vagyok   Kisalföld gyönyörű tája mosolyog Öreg-Dunára. Tavaszi virágillatok. Örülök, hogy magyar vagyok!   Balaton nyári díszben hajók ringanak a vízen. Minket várnak itt a habok. Örülök, hogy magyar vagyok!   Bakony ősi erdeiben a lelkem kissé megpihen. Ősz színeiről dalolok. Örülök, hogy magyar vagyok!   Szőke Tisza befagyott már, hólepelben alföldi táj. Ragyognak rám a csillagok. Büszkén mondom, magyar vagyok!

Erdős Sándor: Béla a béka   Eső esik, ki nem állom esernyő a jóbarátom. Béla a béka kesereg, a fránya eső csepereg.   Arra gondolt Béla béka lapulevél jó e célra. Nekem ez így nagyon fura. Hogyan lehet víziszonya?

Erdős Sándor: A fázós elefánt   Az állatkerti elefánt nem vett fel ma kardigánt. Tél van ezért nagyon fázik, no de nincsen semmi pánik.   A lábaira zokni kell, bár igaz, hogy csak félsiker. A füle attól még fázik, széllel szemben vitorlázik.

Erdős Sándor: Láttam a révészt   Lábujhegyen jött át a hídon, rám nézett színtelen szemével. Hangtalan jöttek szavak számon, csak felém biccentett fejével.   Hideg volt, mint fagyos téli szél, halál vont köré bús aurát. Éreztem, ha most hozzám beszél, megnyitja túlvilág kapuját.   Hangtalanul ment el mellettem, szó nem hagyta el merev száját, tudtam, ha rám néz hát elvesztem, de a halál nem küldött számlát.

Erdős Sándor: Befordulok   Azt kérik, hogy másképp lássak mindent. Hírcsatornák játszák itt az Istent. A világ ilyent még sosem látott, bunda helyett medvére kabátot.   Látunk felfelé hulló csillagot, éhezőt, ki a fénytől jóllakott. Acélba ütöttél faszöget, azután kimerte a kád a vizet.   Élvezetté avanzsált a szenvedés, tépőzárrá vált a nyomókötés. Kitépte helyéről a fa a szelet, ma   vevőnek az eladó fizet.   Ne higgy el mindent, amit mondanak nem fentről épülnek fel a falak. Napszemüveg nem kell éj idején, aki nem gazdag maradhat szegény.

Október 23 margójára. Erdős Sándor : Szabadság Elnyomó ölelésben élni sohasem tudott e büszke nép. Gyáva a süllyesztőben végzi, lebegett felette a jövő kép. Ifjak serege erőt merít szeretett haza sóhajából. Szívet hazaszeretet hevít, nem hajol meg gyávaságból, Döngő léptű idegen sereg tapossa hazánk dús földjeit. Szemben velük hazafi tömeg vívja élet – halál harcait. Ha összefog az egész ország, hazaszeretet húz rá vértet. Megtanulja az egész világ, nem igázhatja le e népet.

Erdős Sándor: A sárkány   A vár sereglete fut, rohan rettegve félve a közelgő tüzet. Vár ura mentené egyetlen szerelmes lányát a szép ifjú szüzet.   Ám ő is rabja lett az ősi várának karcsú tornya tetején. Csak egy vitéz van ki bajjal szembe nézve áll a várbástya peremén.   Egy óriás sárkány száll a vitéz felé perzselő tüzet okádva. A fél birodalmat árnyékba borítja olyan hatalmas a szárnya.   Acélos tekintet büszke hősies szív vértezi fel a vitéz legényt. Tornya ablakából őt nézi a király aki elhozta a reményt.   Hatalmas küzdelem vette hát kezdetét a vitéz és a sárkány között. állt ott szilárdan míg a ronda bestia a feje fölött körözött.   Lángokat okádva bukva a magasból rontott rá a hős vitézre. Ám ő nem rettent meg egy gyors mozdulattal döfte kardját a szemébe.   Kilehelve lelkét a gonosz bestia port verve hullott a mélybe. Bástyáról leszállva a győztes hős vitézt ünnepli a király nép

Erdős Sándor: B   Arcodat látom reggel-este, látása felrepít a mennybe lepkeszárnyon.   Éjjel-nappal csak rád gondolok, megfestik neved angyalok napsugáron.   Most halkan suttogom rekedten, soha el nem múló szerelmem rád találjon.   Ébren élő szerelmes álmok, mint illatozó szép virágok rózsaágon.

Erdős Sándor: Takarékos a családom   Vannak tárgyak, melyek kopásállónak tűnnek, de az idő, vagy valami hirtelen ráhatás tudtunkra adja, hogy ez korántsem így van. Akármilyen hihetetlen, de ilyen a tűzifa is. Mindjárt ki is fejtem, miért gondolom így. Családi házban élek családommal és a tüzelést kizárólag fával oldjuk meg. Minden évben jelentős mennyiség tornyosul a kerítés mellett fatárolónak kinevezett területen. Az ez évi tüzelőmennyiség mintegy fele állt rendelkezésre, de így is tetemes mennyiség sorakozott az udvaron. A tüzelő udvarról való behordásának feladata nagyrészt rám hárult, de családtagjaim is rendszeresen részt vettek benne. A fa kopni szokott. Kopni a kerítés mellől. Ez csak természetes, hiszen tüzelünk vele. Viszont   furcsa módon a rendszeres tüzelés ellenére szinte alig fogyott belőle. Ez mellett   azért volt vele munkám, mert nap mint nap szedegetnem kellett az udvar minden zugából a hasogatott akácfadarabokat, mert játékos kedvű kutyánk nagy kedvvel h

Erdős Sándor: Alma   Ez a   világ rothadt alma, bűnök sötét birodalma. Rút férgek rágják a testét, ez fogja okozni vesztét.   Teremtsünk hát új világot, ültessünk sok szép virágot. Szóljon a dal szeretetről, Isten int ránk odafentről.

Erdős Sándor: Elmegyek   Akkor ha elhagyom hazám van valami, mi vigasztal egy rögöt viszek magammal.   Teljesen nem szakadok el, megyek azzal a tudattal egy rögöt viszek magammal.   Még él bennem a szomorúság, nem megyek túl nagy haraggal egy rögöt viszek magammal.   Csipetnyi Magyarországot egy rögöt viszek magammal, én   hazámból egy darabbal.   Majd, ha szemfedél rám borul, kezemben tartom a rögöt. Síromon egy virág virul piros-fehér-zöld fű között.

Erdős Sándor :Varázsköpönyeg   Ma a padláson fent jártam, egy köpönyeget találtam. Padláson azért hempereg, mert ez egy varázsköpönyeg.   Felveszed a köpönyeget eltakarja a lényeget. Most már bátran ehetsz sokat, elrejti a pocakodat.   Hogyha leeszed a ruhád nem fog megszidni a mamád, mert észre sem fogja venni. Bátran lehet csúnyán enni.   Egy hibája mégis csak van. Megegyezhetünk mi abban, hogyha leveszed magadról lepel lehull a   titkokról.

Erdős Sándor: Ötletbolt   Megnyílott az ötletbolt, ilyen kérem sosem volt! Hogyha nincsen ötleted, jó pénzért adok neked.   Verset szeretnél írni? Engem kell akkor hívni! Adok neked ötletet, kész is lesz a szösszenet.   Nem tudod, hogy hová menj? Akkor csak nekem üzenj! Adok neked tippeket, ajánlhatok filmeket.   Nincsen többé ötlethiány, van hát ötlettudomány! Professzora lettem én az első ötletzsonglőrként.

Erdős Sándor: Magányos nyárfa   Száraz nyárfa áll a dombon csontkarjával imádkozik, nem gondolkodik a sorson életéhez ragaszkodik.   Megfakult a büszkesége még pislákol lélek benne. Vigyázz kérlek életére mintha a gyermeked lenne.

Erdős Sándor: Szívkilincs   Lenyomtad szívem kilincsét megláthattad magad benne, te vagy nekem az öröklét szívem szerelmével telve.   Építsünk körénk kerítést soha ne légy tőlem messze, őrizd meg szívem szerelmét csak ez az egy vágyam lenne.

  Erdős Sándor : A massza   Hullámzik a járdán a tömeg szürke színű összefolyó massza, vezér parancsszava pereg, vezeti a népet a gazda.   Nincsenek már egyéni szavak csak kilúgozott gondolatok, mit tehetsz megmondják a nagyok jó, hogy én kívülálló vagyok.  

Erdős Sándor: A vitéz   Megfogva paripáját a hős vitéz körbenéz az átokülte   tájon, mióta látta eltelt bő tíz év, látására szíve sajdul fájón.   Ezt a szent földet ment megvédeni sakálfejű gyilkos hordák ellen. Rég megfakultak az emlékei, de most visszakúsznak lassan, csendben.   Itt érte őt az első szerelem, boldogság virága nyílt ki néki, mit leszakított a veszedelem azt hitte nem tud nélküle élni.   Távol otthonától vérben gázolt kőabroncs ejtette fogul szívét, de most már épp eleget harcolt újra érzi a szabadság ízét.

Erdős Sándor Kuss Kuss lehajtott fejjel ült a templomkertben a padon, és megpróbált nem odafigyelni korgó gyomra hangjaira. Hűvös szél fújt, ezért összehúzta magán rongyos felöltőjét és a lábujjait mozgatta szakadt bakancsában, hogy ne gémberedjenek el a hidegtől. Reszketve gondolt vissza arra az időre, mikor megérkezett erre a távoli földre, száműzetése helyére. Most nem a hidegtől reszketett, hanem a sajgón fájó emlékek hatására. A tengerpart fövenyére dobták az embercsempészek a kis hajóról egy ködös hajnalon. -Takarodj és kussolj-mondták és utána köptek. Egész nap vonszolta magát az idegen földön, legyengülve az éhségtől és szomjúságtól. Estére már úgy kimerült, hogy zihálva hanyatt feküdt és majdnem megfulladt, mert rátört a hányinger. Bokrokkal sűrűn benőtt félmocsaras terület volt ahol feküdt. Egy közeli pocsolya vize csábította. Odakúszott és mohón ivott, majd hányt és újra ivott. -Gyere, van ott valaki- hallatszott a bokrok közül egy mély férfihang. -Hagyd a csodába, biztos eg

Erdős Sándor: Angyali ördög   Ördögöd van, angyali ördögöd, sorsod felett eddig jól őrködött. De előre is nézz, ne csak hátra, többre nem is egy szívdobbanásra.   A láthatáron feltűnt egy angyal, sorsokat átmetsző sötét karddal. Szépség álarcába bújt gonoszság otthona talmi, hamis menyország.   Angyali ördögöd még átölel, nagy segítség ez, de csak félsiker. Hiteddel kövezd ki sorsod útját, taszítsd el kísértés édes csókját.