Őszidőben

Erdős Sándor: Őszidőben

 

Dideregnek a levelek

hűvös őszi szélben,

lassan peng az idő húrja

szerteszét tört fényben.

 

Álmodni készülnek a fák

gyűl alattuk avar,

fülükbe altatót susog

a tél tolta vihar.

 

Fa odvába mókus gyűjti

téli betevőjét,

csinosítja, kibéleli

puha menedékét.

 

Szarvas túrja avar alját

makkot szed a földről,

büszke fejét égnek veti

nem gondol jövőről.

 

Szeretem elnézni őket,

így őszi reggelen.

Csendes, puha látványukra

a lelkem megpihen.