Erdős Sándor szerzői oldala

 Állásinterjú címmel olvasható a Regénytáron szilveszterre készült írásom. https://regenytar.hu/allasinterju/

Erdős Sándor: A vadász és a ravaszdi   Róka koma gyorsan szalad félti vörös bundáját, mindenképpen le kell hagyni mérges vadász kutyáját.   Rosszul tette, hogy egy tyúkot ellopott a tyúkólból, jobbra – balra ugrándozva menekül a golyóktól.   Vadász, kutya már lemaradt megmenekült a ravasz. Holnap nem megy ő már tyúkért jó lesz helyette kakas.

Erdős Sándor: Emlékek a vízben   Fodrokat vet Duna vize átbukik a köveken, partba szövött emlékekről beszél hozzám csendesen.   Kisgyermekként parton állva fogtam jóapám kezét, vízre szálló madársereg játszott varázsos zenét.   Kedvesemmel itt sétáltunk szerelmes csókot váltva, lakodalmunk tanúja volt egy Duna - parti csárda.   Itt néztük az éji eget, mit hullócsillag sebzett, csodálatos kisfiammal egy tábortűz fény mellett.   Elteltek már hosszú évek az ember már megbékél, rég megkopott emlékekről csak  Duna vize mesél.

Erdős Sándor: Csodás szilveszter Év utolsó napja jött el durrognak a petárdák, tűzijáték szép fényeit kisgyermekek csodálják.   Ami most már felesleges ki kell dobni ablakon, ha meguntad   anyósodat itt a remek alkalom.

Erdős Sándor: Szívékszer   Szikrát csiholt drága arcod magányos szívem mélyén, nevető napfény csillant meg talányos szemed kékjén.   Elvarázsol, mikor látlak szerelmes szív ékszere, hangod édes muzsikája angyaloknak éneke.

Erdős Sándor: Fagyott pokol   Elfogott a sötétség ura egy lélekvadász portyán. Könyörgő sikoly szállt az égbe, angyal vitt hát a vállán.   Hit terített bús szellememre köpenyt, ami ráfagyott, kihűlt pokolban körbevesznek perzselt szárnyú angyalok.

Erdős Sándor: Halott kövek   Meghaltak a sírkövek kopnak rávésett nevek, Isten, haza, hit nagy kincs múltunk ne legyen bilincs.   Szakítsuk szét a láncunk, váljon erővé gyászunk, mert szabadság nem terem könnyel sózott földeken.

Erdős Sándor: Dugulás   Nagy munkának álltam neki eldugult a lefolyó, ha nem merem ki a vizet elúszik a folyosó.   Hát, akkor álljak is neki egy jó kis eszközt hoztam, kőkeményen dolgozom én folyik is a víz rólam.   Ugyanannyi víz van benne nem találtam a hibát. Ezzel talán nem jó merni? Fene eszi a szitát!

Erdős Sándor: Zsugori lét   Nem könnyű a zsugori lét tele van félelemmel, izzadt rettegés az élet teletömött zsebekkel.   Minden nap egy új kihívás miből mit tudsz elvenni, már azzal sem kell törődni kit fogsz ma tönkretenni.   Gazdagsággal zsákod tömve átöleled reménykedve, ha elvész mindez rájössz, hogy kevés is elég lenne.

Sorakoznak a betűk, nem tudják hol a helyük. Elöl áll a B betű szegény kicsit féleszű. Kiabál vele az Á, -Menjél, már valahová! Átugrott a B az Á-n, ott jó helye lesz talán. Vajon merre jár az A? Remélem nem ment haza. Keresi C barátja a sor végén megtalálja. Gyere, mert sorakozunk mi mind ott elöl vagyunk. A Á B C, így a jó, sorban állni így való.

Karácsonyi írásom a Regénytáron. A novella megkapta a Regénytár " Mestermű egy csillaggal kitüntetést" Koklács úr karácsonya

Olvasható az Irodalmi Élet hasábjain az Időgép című novellám. https://irodalmielet.hu/?p=9235

Erdős Sándor: Üzenet   Ez az év is kőkemény volt bosszankodtunk már eleget, nem kívánok semmi mást, csak legyen a szívekben szeretet.   Hol szeretet uralkodik menekül a bú, a bánat, megbocsájtás csillagával díszítsd fel a fenyőfádat.   Kívánok hát mindenkinek áldott, boldog ünnepeket, a megváltó üzenete töltse el a lelketeket.

Erdős Sándor: Pista és a must Mondja Pista hová siet? Még nem jött meg a nyugdíja. Beszélgessünk inkább kicsit, miért megy ilyen pucsítva? Hagyjon Rozi rohanok én nincs időm itt szájalni, mustot nem iszok én többet itt a helyzet drámai. Rohan Pityu, mint az őrült fura a must hatása, érezte, mikor leült, hogy nehezebb a gatyája. Most már mindegy megérkeztem, itt nem furcsa ez a szag. Végre a helyére került a folyékony tápanyag.

Erdős Sándor: Bánatvadász   Zsákja súlya nyomja vállát, temérdek bánat van benne, meggyújtva szeretet lángját elégeti lassan, csendbe.   Újra elindul az útján, hisz van bőven neki dolga, bánatokat gyűjt a portyán, övé a lelkeknek mocska.

Erdős Sándor: Egy szál gyertya   Kigyúlnak ünnepi fények Szentkarácsony ünnepén, feldíszített fenyőfa áll bent a város főterén.   Két kis gyermek áll a hóban bámul rongyos ruhában, szállni látnak angyalokat hisznek még a csodában.   Gazdag házak ablakában sütemény illatozik, halból, kalácsból nincs hiány itt mindenki jól lakik.   Elindul a két kis gyermek városszéli házukba, útközben a sok-sok csodát tátott szájjal bámulva.   Kopottas kis házhoz érnek szegénység is itt lakik, bízik benne a két gyermek talán ma még jól lakik.   Toporogva lépnek hát be jól befűtött helyiségbe, örömkönnyet csalva ezzel édesanyjuk szemébe.   Mosolyogva ad kezükbe egy-egy szelet kalácsot, pislákoló fény köszönti ezt a kedves családot.   Asztalon ég egy szál gyertya rá nem tettek egyebet, de az összes gazdagságnál fontosabb a szeretet.

Erdős Sándor: Kisállatok Istene   Csendes erdő sötét mélyén kis házikó bújik meg. Hajnaltájban idős asszony a ház előtt eltipeg.   Karjában egy vászonkosár benne dió, mogyoró. Lépte fájdalmasan lassú, de az arca mosolygó.   Erdő szélen kis állatok gyülekeznek nesztelen, egerek is családostól vannak is, vagy negyvenen.   Jóllakik az összes állat a kosár tartalmából, egyikük sem álmodhatott ekkora gazdagságról.   Hideg télben falatokért hálás a kis cinege, kis állatnak senki más, csak az ember az istene.

Erdős Sándor: Vihar után   Összeért az ég a vízzel kék csókban forrtak össze, csak egy árbóc csúcsa látszik egy sziget mögött, messze.   Édes szél borzolja hajam simogatja arcomat, itt e csendes pillanatban elfeledtem harcomat.   Harcom háborgó tengerrel bősz, tajtékzó viharral, ahogy tépáznak hullámok rettenetes robajjal.   Megszelídült a fenevad csendesedett az árja, elmerült a tengermélyre a vihar sötét árnya.

Erdős Sándor: Indiánok   Tűz fénye pislákol a prérin mellette ül két indián. -Hogy éljem életem? szól ifjú. Kérlek mond el nekem apám.   Utunk csak egy, ne járj mögöttem, sem előttem nem követlek, járj mellettem, hogy egyek legyünk csak szavaimmal vezetlek.   Két kutya lakik benned fiam az egyik gonosz a másik jó, folyton egymás ellen harcolnak, mint két fekete kiscsikó.   Te döntöd el mit teszel fiam, hogy melyik kutyát eteted, az győz melyik többet kap enni, így éljed le az életed.

Erdős Sándor: Két kis kecske   Két kis kecske sétált a hegyen lent alattuk a nagy mélység, csak ámult- bámult mindkét kecske milyen sok ott lenn a szépség.   Odalenn gyönyörű szép a táj az egész egy dús legelő, sziklás hegyormuk csupán kopár a napsugár is perzselő.   Hej, de jó lenne ott lent élni az élet ott biztosan jó, búzaföldön készülne ágyuk szénából lenne takaró.   Gyorsan döntött a két kis buta elindulnak ők a rétre, belevágnak a nagy kalandba nem gondolva a veszélyre.   A fűben lapult lent a farkas nyál csorgatva nézte őket, régen várta hogy megehesse vacsorára   érkezőket.   A hegyre nem tudott felmászni ott nem érte el a kecskét, most jönnek hát látogatóba velük tölti így az estét.   Jöttök vissza ti kis buták! Öreg bak kiállt a hegyről. Farkas farka látszik a fűben két kis kecske rohan egyből.   Bár van a világon sokkal szebb, mint ahol éled életed, becsüld meg jól az otthonodat jobb nem lehet m

Erdős Sándor: Bukott angyal   Égi küldöncként ért a földre bűn útjait kifürkészni, angyalszárnyát levetette, mert emberként kell megérkezni.   Csak úgy találja meg a választ ha a bűnbe veti bele magát, megismerve az ellenséget megnyerheti ezt a csatát.   Mert csata lesz ez, tudta jól, mit a gonosz ellen vív meg, csak a szeretet győzheti le sem fegyverek, sem méreg.   Mélyen belegázolt a bűnbe gyenge pontokat keresve, de elsodorra könnyű élet a szárnyát is elfeledte.   A gonosz ellen felvértezve indult el erre az útra, de beleveszett már a bűnbe mint egy feneketlen kútba.   Évszázadok pora lepi már a régen levetett szárnyait, bűnös emberként közöttünk jár gonosz vezérli vágyait.

https://regenytar.hu/rettenet/

Erdős Sándor: Fagyott paplan   Jégszakálla nőtt a fának alatta fehér lepedő, zúzmarákat sodor a szél nagyot harap a levegő.   Kismadárka borzol tollat, hogy fagy ne tépje kis testét, egér túr be a hó alá, hogy átvészelje a zord estét.   Csendes, fagyott lett a világ tavaszról álmodik ki él, baktató, bús hajléktalan meleg, nyugodt kuckót remél.   Ragyognak ünnepi fények meleg házak ablakán át, szomorú szívvel nézi, most abbahagyja vándorlását.   Csak a magány fogja kezét semmi más nem maradt neki, nincs ki behívja a fényre szétfoszlanak reményei.   Szennyvízcsatorna rácsán át párás meleg száll fel lassan, vágy melegre, de halálé ruhájára fagyott paplan.

Erdős Sándor: Kis Mikulás Fehér havon piros ruhás kis emberke közeleg, süvítő szélben a fején piros sapka díszeleg.   Megjött hát a kis Mikulás nem hiába vártam én, hatalmas kosár virgácsot hozott nekem az idén.   Ezek szerint én az idén nem voltam túl jó gyerek, de azért hozott csokit is ne könnyezzenek szemek.   Megígérem kis Mikulás jövőre én jó leszek, virgács helyett csokit kapok, mint a többi jó gyerek.

Erdős Sándor: Építsünk hóembert   Felhők fagyott könnye hullik elrejti a titkokat, fedjük fel a rejtett mélyet tisztítsuk le az utat.   Hullott hóból a kezünkkel kis hólabdát formázunk, lehajolunk és görgetjük legalább most tornázunk.   Csinálunk egy hatalmasat, majd egy kicsit kisebbet, gurítsunk egy aprócskát is biztosan a legszebbet.   Tegyük egymás tetejére mind a három hólabdát, fantasztikus, hisz olyan lett, mint egy ember láss csodát.   Szénből csinálunk szemeket répa lesz majd az orra, kész is lett a hóemberünk mint ha igazi volna.

Erdős Sándor: Narancssárga   Szomorúvá vált az élet vidám én ma nem leszek, ha szép szemedet nem látom tudom, világgá megyek.   Eltelt már, vagy három hét is mióta nem láttalak, lehoznám a csillagokat, ha láthatnám az arcodat.   Kiscsillagom, úgy szeretlek jobban, mint az életem. Rettegek, hogy elveszítlek összetör a félelem.   Azt kérem én az Istentől örökké fogd a kezem, remélem, hogy így történik, mert elvesztem az eszem.

Erdős Sándor: Vásárolok   Reggelit kell vásárolnom lemegyek a kisboltba, Kell? Kérdi az eladó nem is néz az arcomba.   Hogyne kéne, azért jöttem mutatok a zsemlére, húsz deka párizsit kérek nem tasakost, kimérve.   Huszonnyolc maradhat? kérdi. Maradhat. Nekem húsz kell. Úgy néz rám, mint egy gyilkosra tudom, hogy engem rühell.   Kettévágná a zsemlémet? Kérdeztem óvatosan. Otthon is van éles kése, mondja ő cinikusan.   Otthagytam egy kisebb vagyont és még szendvicsem sincsen, ezt a kedvetlen eladót áldja meg a Jóisten.   A bolt mellett kint a füvön idős néni üldögél, szegényes kis portékája égő szükségről mesél.   Felmutat egy szép almát rám mosolyog kedvesen, száz forint kilója ára az összes almát megveszem.   Hálásan néz rám a néni eltöltött a szánalom, melléteszem bolti árut ajándékba ott hagyom.   Lassan táskájába rejti látszik, szégyenli nagyon, hálás szívvel mosolyog rám túlmutatva szavakon.

Erdős Sándor: Jenő úr kalandjai Jenő úr vidéken   A vonatról leszállva Jenő úr tanácstalanul nézett körül Tuskóvégfalva nagyvárosinak cseppet sem mondható vasútállomásán. A hatvanas évek ízlésvilágát tükröző állomásépület állapota Jenő úr szerint nem állt volna ellent egy kisebb szélnek sem. Főnöke határozott utasítására utazott vidékre és ez tűnt eddigi élete nagy kalandja, ugyanis Jenő úr élete eddigi ötven évében egyszer sem hagyta el a főváros olyan megszokott világát. Most viszont, mintha egy idegen bolygóra csöppent volna. Idegen, ismeretlen világba, ahol elveszettnek érezte magát. Cikket kellett írnia a vidéki élet szépségeiről, neki, aki még a külvárosban sem járt soha. Ez a feladat egyféle vizsga volt a szakmai tudását illetően.- Puff neki – gondolta – ennyit a szakmai előmenetelről. Merengéséből egy csoda összefogta zöld Lada őrjöngő hangja riasztotta fel -Maga az úri nép? – kérdezte egy borízű hang és tulajdonosa egy kopasz, pirospozsgás negyvenes fickó integet