Fagyott paplan

Erdős Sándor: Fagyott paplan

 

Jégszakálla nőtt a fának

alatta fehér lepedő,

zúzmarákat sodor a szél

nagyot harap a levegő.

 

Kismadárka borzol tollat,

hogy fagy ne tépje kis testét,

egér túr be a hó alá, hogy

átvészelje a zord estét.

 

Csendes, fagyott lett a világ

tavaszról álmodik ki él,

baktató, bús hajléktalan

meleg, nyugodt kuckót remél.

 

Ragyognak ünnepi fények

meleg házak ablakán át,

szomorú szívvel nézi, most

abbahagyja vándorlását.

 

Csak a magány fogja kezét

semmi más nem maradt neki,

nincs ki behívja a fényre

szétfoszlanak reményei.

 

Szennyvízcsatorna rácsán át

párás meleg száll fel lassan,

vágy melegre, de halálé

ruhájára fagyott paplan.