Koklács úr karácsonya

-
Karácsonyi írásom a Regénytáron.
A novella megkapta a Regénytár " Mestermű egy csillaggal kitüntetést"




Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A kőleves " Magyar népmese átirat"

-
Kép
  Háborúból hazafelé, éhezett a katona. Bárhová is kopogtatott, enni nem kapott soha. Bejárta az egész falut, adnának-e alamizsnát. De mit kapott nem fedezte szegény vacsoráját.   El is határozta gyorsan, felkapva egy nagy követ. Főzök ebből levest én! Keresek olyan helyet Első falu első házán kopogott a katona. Gondolta, hogy itt lesz kőből mindjárt finom vacsora.   Öregasszony nyitott ajtót. Köszöntötte a legény. Alamizsnát jöttem kérni bár nem vagyok én szegény. Vizet, s lábost tud-é adni? Főzni valót hoztam ám. Finomabbnál finomabb kővel teli a tarisznyám.   Ámult-bámult a vénasszony. Kőből főzni lehet-e? Ha megtanul bizonyára gazdag lesz az élete. Gyere-gyere invitálta. Mutasd, hogyan csinálod. Mindent adok, mi kell hozzá, ahogy te csak kívánod.   Lábost, vizet hozzon kend, tegye fel a tűz fölé. Mikor a víz már rotyogott, kavicsot dobott belé. Kevergette, kevergette. Az öregasszony meg csak leste. Finom leves le...
Read more »

Pál, és Cika

-
Kép
Erdős Sándor: Pál, és Cika   Cika, és Pál két szívószál. Dicsekedve mondja Pál: Lássátok csak, mit tudok. Szörcsögök, ha én akarok. Cika a vizet keveri. Pált pohárból kilöki. Na, most szürcsögjél, hogyha tudsz. Jól beléd fojtottam a szuszt.
Read more »

Az utolsó

-
Kép
Erdős Sándor: Az utolsó   Belenéztem   a szemébe, köszönt nekem a halál. Nem adom sorsom kezébe, védtelen most nem talál.   Pajzsom nem más, a szeretet, mögöttem a végtelen. Fizetség nem lehet más, csupán csak az életem.   Megharcoltam a halállal tudva, hogy nem nyerhetek, egy lehetetlen csatában győzni soha nem lehet.   Hosszabban élsz egy kevéssel e pár szóval itt hagyott, rám nézett hideg szemével és gyorsan elbúcsúzott.
Read more »