Halott kövek
Erdős Sándor: Halott kövek
Meghaltak a sírkövek
kopnak rávésett nevek,
Isten, haza, hit nagy kincs
múltunk ne legyen bilincs.
Szakítsuk szét a láncunk,
váljon erővé gyászunk,
mert szabadság nem terem
könnyel sózott földeken.
A kőleves " Magyar népmese átirat"
Háborúból hazafelé, éhezett a katona. Bárhová is kopogtatott, enni nem kapott soha. Bejárta az egész falut, adnának-e alamizsnát. De mit kapott nem fedezte szegény vacsoráját. El is határozta gyorsan, felkapva egy nagy követ. Főzök ebből levest én! Keresek olyan helyet Első falu első házán kopogott a katona. Gondolta, hogy itt lesz kőből mindjárt finom vacsora. Öregasszony nyitott ajtót. Köszöntötte a legény. Alamizsnát jöttem kérni bár nem vagyok én szegény. Vizet, s lábost tud-é adni? Főzni valót hoztam ám. Finomabbnál finomabb kővel teli a tarisznyám. Ámult-bámult a vénasszony. Kőből főzni lehet-e? Ha megtanul bizonyára gazdag lesz az élete. Gyere-gyere invitálta. Mutasd, hogyan csinálod. Mindent adok, mi kell hozzá, ahogy te csak kívánod. Lábost, vizet hozzon kend, tegye fel a tűz fölé. Mikor a víz már rotyogott, kavicsot dobott belé. Kevergette, kevergette. Az öregasszony meg csak leste. Finom leves le...
Gratulálok kedves Sándor! Tömör, lendületes vers.
VálaszTörlésKöszönöm szépen!
Törlés