Vihar után

Erdős Sándor: Vihar után

 

Összeért az ég a vízzel

kék csókban forrtak össze,

csak egy árbóc csúcsa látszik

egy sziget mögött, messze.

 

Édes szél borzolja hajam

simogatja arcomat,

itt e csendes pillanatban

elfeledtem harcomat.

 

Harcom háborgó tengerrel

bősz, tajtékzó viharral,

ahogy tépáznak hullámok

rettenetes robajjal.

 

Megszelídült a fenevad

csendesedett az árja,

elmerült a tengermélyre

a vihar sötét árnya.