Kisállatok Istene

Erdős Sándor: Kisállatok Istene

 

Csendes erdő sötét mélyén

kis házikó bújik meg.

Hajnaltájban idős asszony

a ház előtt eltipeg.

 

Karjában egy vászonkosár

benne dió, mogyoró.

Lépte fájdalmasan lassú,

de az arca mosolygó.

 

Erdő szélen kis állatok

gyülekeznek nesztelen,

egerek is családostól

vannak is, vagy negyvenen.

 

Jóllakik az összes állat

a kosár tartalmából,

egyikük sem álmodhatott

ekkora gazdagságról.

 

Hideg télben falatokért

hálás a kis cinege,

kis állatnak senki más, csak

az ember az istene.