Vásárolok

Erdős Sándor: Vásárolok

 

Reggelit kell vásárolnom

lemegyek a kisboltba,

Kell? Kérdi az eladó

nem is néz az arcomba.

 

Hogyne kéne, azért jöttem

mutatok a zsemlére,

húsz deka párizsit kérek

nem tasakost, kimérve.

 

Huszonnyolc maradhat? kérdi.

Maradhat. Nekem húsz kell.

Úgy néz rám, mint egy gyilkosra

tudom, hogy engem rühell.

 

Kettévágná a zsemlémet?

Kérdeztem óvatosan.

Otthon is van éles kése,

mondja ő cinikusan.

 

Otthagytam egy kisebb vagyont

és még szendvicsem sincsen,

ezt a kedvetlen eladót

áldja meg a Jóisten.

 

A bolt mellett kint a füvön

idős néni üldögél,

szegényes kis portékája

égő szükségről mesél.

 

Felmutat egy szép almát

rám mosolyog kedvesen,

száz forint kilója ára

az összes almát megveszem.

 

Hálásan néz rám a néni

eltöltött a szánalom,

melléteszem bolti árut

ajándékba ott hagyom.

 

Lassan táskájába rejti

látszik, szégyenli nagyon,

hálás szívvel mosolyog rám

túlmutatva szavakon.

 

Vidáman indulok haza

arcomat nap perzseli,

egy ilyen bevásárlás után

édesebb a reggeli.