Búcsú a pusztától

Erdős Sándor: Búcsú a pusztától

 

Tüzek égnek sápadt pusztán

rőt fényük imbolyog,

kunyhó mellett öreg juhász

hold fénye ráragyog.

 

Eltekint a messzi tájra

ráncok véste arccal,

merre csak lát ősi puszta

zöld terített asztal.

 

Lába mellett ül a társa

a hű juhászkutya,

az egyetlen lény akiben

nem kell csalódnia.

 

Utolsónak kelő napnak

biccent oda némán,

csendben, nyugodtan pergett le

élete  a pusztán.