Takarékos a családom
Erdős Sándor: Takarékos a családom
Vannak tárgyak, melyek kopásállónak tűnnek, de az idő, vagy
valami hirtelen ráhatás tudtunkra adja, hogy ez korántsem így van.
Akármilyen hihetetlen, de ilyen a tűzifa is.
Mindjárt ki is fejtem, miért gondolom így. Családi házban
élek családommal és a tüzelést kizárólag fával oldjuk meg. Minden évben
jelentős mennyiség tornyosul a kerítés mellett fatárolónak kinevezett területen.
Az ez évi tüzelőmennyiség mintegy fele állt rendelkezésre,
de így is tetemes mennyiség sorakozott az udvaron. A tüzelő udvarról való
behordásának feladata nagyrészt rám hárult, de családtagjaim is rendszeresen
részt vettek benne.
A fa kopni szokott. Kopni a kerítés mellől. Ez csak
természetes, hiszen tüzelünk vele. Viszont furcsa módon a rendszeres tüzelés ellenére
szinte alig fogyott belőle. Ez mellett azért volt vele munkám, mert nap mint nap
szedegetnem kellett az udvar minden zugából a hasogatott akácfadarabokat, mert
játékos kedvű kutyánk nagy kedvvel hurcolta szana-szét.
Minden esetre értetlenül álltam a jelenség előtt. Ügyesen és
takarékosan tüzel a család, de ez elég gyengécske magyarázat. Kedvetlen
ismeretlenek sem szoktak idelopkodni az éj leple alatt kisebb-nagyobb adag fát.
Ennek inkább az ellenkezője szokott előfordulni.
A jelenség magyarázatára egy véletlen beszélgetés derített
fényt a szomszédasszonnyal. Épp a kertjében sétálgatott, mikor szóba
elegyedtünk a kerítés mellett. Teljesen mindennapi témákról beszélgettünk, mikor
egy kis idő múlva szégyenlősen megszólalt.
-Ne haragudjon, hogy felemlítem. Nekem kellemetlen, de a
kutyájuk rendszeresen áthordja a tűzifámat magukhoz. – mondta.
Most a talicskát rakom meg immár harmadszor fával, és tolom
át a szomszédba. Közben azon gondolkodom, hogy mennyivel jobb volt hinni a
csodákban, mint szégyenkezve visszavinni az ebül szerzett tüzelőt.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése