A rossz költő

Erdős Sándor: A rossz költő

 

Rossz költőként élni csak állandó bánat,

rogyadozó omló falú lelked, házad.

Verseidet csak talán a rigó fütyüli,

soha senki nem mondja, hogy kell neki.

 

De a sok híres, akiket ünnepelnek,

ha csak egy szavuk is szólal, hát figyelnek.

Csodaszép az életük, remekelnek ők,

könyvek hadait töltik meg a jó költők.

 

Mikor a rossz költő hazafelé ballag

kavarog benne sok rímbe szedett maszlag,

szakadt kabátját összehúzza hát magán,

hisz benne, hogy nagy költő lesz egyszer talán.