Esőisten

Erdős Sándor: Esőisten

 

Elfeledett istenségek

lakában áll Esőisten,

szomorúan gondol arra,

aki őt imádja nincsen.

 

Feledetten, keserűen

leült égi trónusára,

imáitok szálljon felém

kérleli, de mindhiába.

 

Szomorú keserűségben

jéggé keményedett szíve,

fagyos arcán csorgó könnye

lehullott, mint bús hópihe.