Vörös szél

Erdős Sándor: Vörös szél

 

Mikor én gyermek voltam

volt egy csendes világ,

legyél jó, büszke fiam

így nevelt az apám.

 

Forradalom borzalma

vette el a hitét,

vörös, pufajkás barmok

megkínozták szegényt.

 

Gyermekként nem értettem

mi az a gyűlölet,

nem mesélt el nekem

éjsötét bűnöket.

 

Lubickoltam a létben

vidám gyermekkorban,

szabadságra leltem, mint

apám ötvennyolcban.

 

Becsülettel nevelt fel

erőt adott nekem,

ha csetlettem – botlottam

megfogta a kezem.

 

Mit tőle a vörös szél

elfújt mindörökre,

egyszer én visszasöpröm

szívvel megjelölve.