Fagy

Erdős Sándor: Fagy

 

Hó lepte alak ül a padon

némán mered maga elé,

napfény csillan rajt a havon

hólé válik emlékekké.

 

Minden cseppje bánatot mos ki

megfáradt, nyomorgó szívéből.

Érdemes- e hát tovább élni,

vagy elég volt-e bús létből?

 

Nem töpreng az élet értelmén

elfogytak már a vágyai,

ráfagynak vízcseppek ékszerként

és elszakadnak láncai.