Labirintus

Erdős Sándor: Labirintus

 

Labirintus nyirkos mélyén

vaksötétben ballagok,

nem ad fényt itt semmi más csak

fejem felett csillagok.

 

Megroppan a lábam alatt

szerteszét szórt csonthalom,

láthatatlan rém pusztít itt

nincsen benne szánalom.

 

Acéloznám a szívemet,

de legyőz a borzalom,

félelembe burkolódzva

az utamat folytatom.

 

Madárdalos hajnal fénye

felváltja a vakságot,

nehéz lesz majd elfeledni

ezt a szörnyű rémálmot.