Végtelen

Erdős Sándor: Végtelen

 

Csak egy porszem a végtelen

mi világomba veszett,

határtalan univerzum

ködéből épült makett.

 

Tárgyiasult gondolatok

testet öltenek lassan,

meg sem született csillagok

rejtőznek el a napban.

 

A remény is kudarccá vált

felbukott a szerencse,

apránként kiszárad minden

cseppekkel telt medence.