Erdős Sándor szerzői oldala

Erdős Sándor: Macskakő   Macskaköveken sétálva kismadárka rám kacsint. Kérdem én:- Te flörtölsz velem? Ugrik egyet, s rám legyint.   -Dehogy komám, hogy gondolod? Van nekem egy hű párom. Kacsintásom azt jelenti tele lett a nadrágom.   Megijedtem lépteidtől. Félek eljön az idő, amikor a koppanásból macskakövön macska nő.

Erdős Sándor: Az erdei kunyhó   Fagy repeszti szét a csendet szürke égből hull a hó, tűz táncát őrzi kebelén sárgán fénylő kandalló.   Rönkből ácsolt faházikó rekeszti ki a telet, oltalmazó halk szavával csitítja le a szelet.   Öregember tipeg-topog fából ácsolt konyhában, frissen szedett fenyőtüske melegszik egy kannában.   Beköszön a büszke erdő örül, hogy újra látja, hosszú-hosszú évek óta az egyetlen barátja.   Elvonultan, csendesen él nem számolva éveket, borús magány az ő társa, amit annyira szeret.   Látogató toppan most be csodálkozva néz reá, megfordult az ősi csoda valóság vált álommá.   Lázas ködbe burkolódzva kísértet áll előtte, rég elveszett felesége valaha őt szerette.   Odakapja gyors hirtelen olvadt szívére kezét, mosollyal a ráncos arcán végleg lehunyta szemét.   Egyedül maradt a kis ház tűz kúszik fel a falán, magány otthona emlékét ol...

Erdős Sándor: Hazatérés   Kint az apró falu szélén szél cibálja a fenyvest, háza előtt idős asszony teregeti a szennyest.   Ráncos arcán könnye folyik, ám derű látszik rajta, nem sokára drága fiát ölelheti a karja.   Visszatér a kicsi házba véget ért a háború, elhagyva a csatateret ottmaradt a bú, ború.

Erdős Sándor: Itt a vége?   Pirkadatkor a hegyfokon honnan látszik a tenger, borús arccal távolba néz egy apró, szürke ember.   Felmászva a hegytetőre felvíve bút, bánatot, kitárt karral könnyes szemmel köszöntve kelő napot.   Összetört szíve azt érzi elveszett már a remény, itt hagyta őt a szerelme tengerbe veszett szegény.   Arra gondol összetörve utána vetem magam, nincsen nekem miért élni bocsáss hát meg én Uram.   Égi hang szól – Nem vagy magad, fordítsd meg a léptedet, az ő emlékével élve még életed szép lehet.   Menj haza most jó anyádhoz ne hagyd életkedvedet, gondolj a szép családodra téged itt más is szeret.

Erdős Sándor: Egy szál cigaretta   Sodortam egy cigarettát megtöltöttem bánattal, égigérő szürke füstje összevegyül árnyakkal.   Jobb lenne, ha fehér füstöt látnák ég felé szállni, viszont ahhoz cigidohányt boldogságból kell vágni.

Erdős Sándor: Blabla   Nem írhatok mit akarok. Mivé vált ez a világ? Önérzetes szerkesztőké az irodalmi gulág.   Jönnek szépek, jönnek trendek, persze, hisz ezt értem én. Nem lehet minden kis írás kiadható költemény.   Lila ködben fürdő képek lehetnek csúcsszuperek. De hol van itt a nagy igazság? Kérdem én ezt tőletek.   Fájó kép az mindenkinek, ha tükörbe kell nézni de ez mind oly talmi lehet, mint hús nélkül a prézli.

Erdős Sándor: Egy sötét farsang   Eszembe ötlött egy emlék rég elmúlott farsangról, bálozókat néztem éppen a piszkos ablakodból.   Leharcolt kéglid bús buja fészket vert a szívemben. Veszett életünk penészlett szürke, koszos színekben.   Vásárolni jöttem hozzád egy kis sötét szerelmet, azt hiszi az ember fia, hogy ezzel bút feledhet.   Könnyebb lettem, érzem én most, de a lelkem oly nehéz, fertőben és bűnben fürdöm míg templomban pap miséz.   Gyere, mossuk le a mocskot testünkről, lelkünkről. Űzzük el a sötét telet, álmodozva napfényről.   Mindez most már emlék csupán, hallottunk már harangot, nevetve felejthetjük el azt a sötét farsangot.