Varsa-novella

Szigetközi gyerek vagyok.

Sok időt töltöttem gyerekként halászokkal a vízen.

Ezekből az emlékekből merítkezve írok rövid kis történeteket.Ezek összefüggő történet részei, de talán így részleteiben is élvezhetőek.

Fogadjátok szeretettel.

Ma egy rövidke történetet hoztam. A címe:

Varsa

Megbillent alattam a ladik. A gumicsizma megcsúszott a nedves deszkákon.

Közel jártam hozzá, hogy be kelljen mutatnom az úszótudományomat.

Gyula bátyám kissé elfordítva a fejét a vizet bámulta. Gondolom nem a törpeharcsák fekete hátát nézte.

- Elcsúsztam. Mondtam neki.

- El.-Somolygott az öreg.

- No, üljön már le kend, mert sohasem kelnek ki a tojásai.-Mondta.

Lassú, kimért húzásokkal késztette mozgásra a ladikot. A nádast megkerülve átcsúszunk a hínárszőnyeggel borított kis beálló vízén.

Varsákat megyünk begyűjteni. Mindig is szerettem ezt a mókát. A víz rejtelmes mélyéről kiszedett csöpögő zsákbamacskát.

Soha sem lehetett tudni, hogy mit rejt a varsa hasa. Miféle csudálatos lények lehetnek a rejtekében.

Gyermekként még hittem, vízimanók űzik bele az ellenségeiket. Persze ez csak mese, bár ki tudja?

Szürkegém nézi kíváncsian, hogy mi a fenét csinál itt, ezen a hajnali órán ez a két fura figura.

- Gyula bácsi. Honnan tudja hol a varsa? – Kérdeztem az öreget.

- A varsa megsúgja nekem.- Mondta.

Akkora lehetett a szemem a csodálkozástól, mint a hold, mikor indultunk ki a vízre.

-Megsúgja? –Hát tud beszélni is? – Kérdeztem.

- Persze. Ki érti, annak beszél. – Mondta.

Furcsa. Sohasem gondoltam volna, hogy egy varsa beszélni is tud.

Hűvös köd gomolygott a víz felett, ahogy a botlófák vízbe nyúló gyökerei mellett siklott a ladik.

-No, itt van egy-e. –Mondta az öreg, és felgyűrte a Honvédségtől örökölt molinója ujját.

Benyúlt a vízbe, és megragadott egy eleddig láthatatlan bálamadzagot.

A nyúl húzza meg. –gondoltam, dehogy beszél az a varsa, hisz rá volt kötve a madzag vége egy vízbe nyúló ágra.

Megint hülyére vett az öreg. Persze, ha hagyom magam…..

Lassan felhúzta a varsát az öreg, az egyre jobban oldalára dőlő ladikba. Valami csillant a varsába, és a víz fodrot vetett.

-Egy bicska.- mondta az öreg.

-Gyula bátyám, ez egy csuka.- mondtam.

-Ja, de gyerek még. Várja az anyja.- mondta, majd óvatosan kivette az alig-alig élő halat és útjára bocsátott.

-Gyula bá’! Gyula bá’ valami még van benne.-kiáltottam.

-Van.-dörmögte.-Egy patkány. Pézsma, már megdöglött, de ha így kiabálsz, még feléled és megharap.

Rusnya egy jószág volt az szentigaz, de ennek ellenére kíváncsian néztem.

-Ezzel meg mi lesz?-kérdeztem.

-Tél lenne, jó lenne.Bundi szép pénz adna a bundájáért.

-Azért elvisszük mondta, és lefeszegette a varsa fémhálójáról az állat álkapcsát.

Bedobta a ladik aljába, és eveztünk tovább a következő varsa felé a csendesen fodrozódó vízen.

Erdős Sándor