Harag
Erdős Sándor: Harag
Haragom gyúrta
vágyak
korbácsolják
fel szívemet.
Téged tán
már sohasem látlak.
Bú rajzol
világomnak díszletet.
Itt hagytál,
sötét jövőt festve.
Hiányod
fájdalmát nyögtem.
Elmentél, és
attól kezdve
Harag van
Isten és köztem.
A kőleves " Magyar népmese átirat"
Háborúból hazafelé, éhezett a katona. Bárhová is kopogtatott, enni nem kapott soha. Bejárta az egész falut, adnának-e alamizsnát. De mit kapott nem fedezte szegény vacsoráját. El is határozta gyorsan, felkapva egy nagy követ. Főzök ebből levest én! Keresek olyan helyet Első falu első házán kopogott a katona. Gondolta, hogy itt lesz kőből mindjárt finom vacsora. Öregasszony nyitott ajtót. Köszöntötte a legény. Alamizsnát jöttem kérni bár nem vagyok én szegény. Vizet, s lábost tud-é adni? Főzni valót hoztam ám. Finomabbnál finomabb kővel teli a tarisznyám. Ámult-bámult a vénasszony. Kőből főzni lehet-e? Ha megtanul bizonyára gazdag lesz az élete. Gyere-gyere invitálta. Mutasd, hogyan csinálod. Mindent adok, mi kell hozzá, ahogy te csak kívánod. Lábost, vizet hozzon kend, tegye fel a tűz fölé. Mikor a víz már rotyogott, kavicsot dobott belé. Kevergette, kevergette. Az öregasszony meg csak leste. Finom leves le...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése