Félelem

-

Erdős Sándor: Félelem


Lelkem mélyén gunnyasztó félelem.

Nézd, lásd mit tettél most énvelem.

Reszketek, mit tarlón ázó madár.

Nyugodt nem lesz szívem, soha már.


Mint sötét, rémes zúgó fellegek.

Úgy borítja félelem életem.

Hát, kérlek drága, édes Istenem.

Hozz végre már, megnyugvást nekem.



Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Pitypang a manó

-
Kép
Erdős Sándor: Pitypang a manó Nézz az égre, nézz csak fel! Ki játszik a fényekkel? Felhőn lábát lógató, pajkos kis manó. Szivárványon csúszdázik. Angyalokkal mókázik. Sipkájából csillámot szór. Édes dala hozzád is szól. „Pitypang vagyok égi manó. Nótázgatni felhőn de jó! Szeretem a vidámságot. Küldök neked fényvirágot.”
Read more »

Pál, és Cika

-
Kép
Erdős Sándor: Pál, és Cika   Cika, és Pál két szívószál. Dicsekedve mondja Pál: Lássátok csak, mit tudok. Szörcsögök, ha én akarok. Cika a vizet keveri. Pált pohárból kilöki. Na, most szürcsögjél, hogyha tudsz. Jól beléd fojtottam a szuszt.
Read more »

A kőleves " Magyar népmese átirat"

-
Kép
  Háborúból hazafelé, éhezett a katona. Bárhová is kopogtatott, enni nem kapott soha. Bejárta az egész falut, adnának-e alamizsnát. De mit kapott nem fedezte szegény vacsoráját.   El is határozta gyorsan, felkapva egy nagy követ. Főzök ebből levest én! Keresek olyan helyet Első falu első házán kopogott a katona. Gondolta, hogy itt lesz kőből mindjárt finom vacsora.   Öregasszony nyitott ajtót. Köszöntötte a legény. Alamizsnát jöttem kérni bár nem vagyok én szegény. Vizet, s lábost tud-é adni? Főzni valót hoztam ám. Finomabbnál finomabb kővel teli a tarisznyám.   Ámult-bámult a vénasszony. Kőből főzni lehet-e? Ha megtanul bizonyára gazdag lesz az élete. Gyere-gyere invitálta. Mutasd, hogyan csinálod. Mindent adok, mi kell hozzá, ahogy te csak kívánod.   Lábost, vizet hozzon kend, tegye fel a tűz fölé. Mikor a víz már rotyogott, kavicsot dobott belé. Kevergette, kevergette. Az öregasszony meg csak leste. Finom leves lesz majd ebből, mire lesz
Read more »