Erdős Sándor szerzői oldala

Erdős Sándor: Holt szavak   Hittem benned, hittem szavad örök társként néztem rád, elmerülve végtelenben lettem volna rabszolgád.   Amit mondasz szerelmünkről súlytalanná vált szavak, összeforrott szívünk násza már csak ígéret marad.

Erdős Sándor: Büdösbogár   Vigyázz apró büdösbogár merre vezet az utad, ne menj ki a dagonyába sár a lábadra tapad.   Több veszély is fenyegethet mástól is kell ott félni, hidd el hogy ha rád taposnak sárba gyúrva nem jó élni.   Arról nem is beszéltem még akár meg is dögölhetsz, döglötten meg főleg nem jó, akkor már nem remélhetsz.

Erdős Sándor: Feneketlen kút   A feneketlen kút mélyén titkot őriz a sötét, megkeresném, de az utat lezárja ősi pecsét.   Mélység árnyai vigyázzák leplet borítanak rá, el kell hoznom lélek fényét pecsétet csak az nyitná.   Ha felnyílna az ősi zár feltárulna a titok, fényt vinnének sötétségbe mélybe szálló angyalok.   Pecsét nyitját kerestem én árnyak álltak utamban, harc helyett csak megálltam és megtaláltam magamban.

Erdős Sándor: Hazatértem   Eljöttem meglátogatni rég látott édesanyám, látom semmi nem változott domboktól ölelt tanyán.   Csüngő fejű öreg kútunk csorba vederből szürcsöl, régen látott kedves kutyám nagy örömében szűköl.   A moha korallszigetként benőte a nádtetőt, tyúkok járják torzsa körül a bús magyar keringőt.   Csermely folyik az udvaron mit az eső varázsolt, sárhullámos partjainál néhány kacsa bukdácsolt.   Nyikorogva nyílt az ajtó anyám dugta ki fejét, mikor meglátta, hogy jövök könny borította szemét.   Kérges kézzel simította végig könnyes arcomat, szavakká vált köztünk sok száz ki nem mondott gondolat.   Most hát végleg hazatértem nem megyek el már soha, e kis tanya lesz már nekünk a szeretet otthona.

Erdős Sándor: Labirintus   Labirintus nyirkos mélyén vaksötétben ballagok, nem ad fényt itt semmi más csak fejem felett csillagok.   Megroppan a lábam alatt szerteszét szórt csonthalom, láthatatlan rém pusztít itt nincsen benne szánalom.   Acéloznám a szívemet, de legyőz a borzalom, félelembe burkolódzva az utamat folytatom.   Madárdalos hajnal fénye felváltja a vakságot, nehéz lesz majd elfeledni ezt a szörnyű rémálmot.

Erdős Sándor: Mai szerelem   Beléd szerettem te szép lány mondok neked száz bókot, kérlek szépen add meg nekem szívedhez a PIN kódot.

Erdős Sándor: Hólepel   Hólepte ága csüng a fának úgy tűnik, mintha búsulna, talán arra gondolhat ott most kinyújtózni, de jó volna.   Ám az is lehet, hogy szép terhet boldogan visel az ágán, mert télen hóköntöse nélkül állna ott csupaszon, árván.