Erdős Sándor szerzői oldala

Erdős Sándor: Arad   Szomorú szó magyarnak az, hogy Arad, tizenhárom vesztőhely felé halad. Tegnap hős kellett a hazának ma mártír, bánattól igaz magyar lelke felsír.   Büszkeséget nem tud semmi letörni, csak népünket szüntelenül gyötörni. Fittyet hány nemzetünk a sok csapásra, tán vet még árnyékot Turul hazánkra.

Erdős Sándor   Rejtvények kalandorai   Átlagos hétfő munkába menet. A buszmegállóból a gyár felé igyekvő tömeg egy zombifilm statisztákkal spékelt jelenetére emlékeztet. Másnaposan, az elkerülhetetlenbe beletörődve vánszorog a nép munkába. Egy dolog van, ami kissé érdekesebbnek ígérkező nappá teheti a mait. Megjönnek az új felvételis dolgozók. Bár a felhozatal egyre gyengébb, de mint mondani szokták a lepényhal meg utoljára. Hátha… hátha lesz köztük, aki munkaképes. Az ebédlő felé veszem az irányt, ahol a kávérobotok állnak tömött sorokban, hogy nedvükkel megpróbáljanak életet lehelni belém. A kávé pocsék, mint mindig, de megadja az illúzióját a serkentő nedűnek. Körbe nézek, mert itt szokták gyülekeztetni a HR-es kolleginák az újakat. Vannak éppen elegen. Vagy húsz emberke ücsörög kisebb klikkekbe rendeződve az asztalok körül. Nem túl meggyőző a felhozatal. Jelenleg középvezetőként dolgozom a cégnél, tehát nekem kell majd velük a gyakorlatban megbirkózni. Pe...

  Erdős Sándor Elmúlás Lassan szürkül. A nap a látóhatár alá bukik egy utolsó fénysugárral búcsúzva a mai naptól. Fázósan húzom össze magamon a kardigánt. Elmúltak a selymes nyári esték, hűvös őszi szél kergeti a sárga leveleket az út szélén. Megszaporázom a lépteim, hogy gyorsabban hazaérjek. Nem érzem magam túl komfortosan. Az elmúlás gondolata nem csak a kezdődő sötétség és a kellemetlen idő miatt fészkelődik a tudatalattimban. Egy elpusztult kutya fekszik az út mellett egy kidőlt fa társaságában. Micsoda mementója az elmúlásnak. Kellemetlen látvány. Sajnos az emberek többsége minden részvét nélkül megy el egy ilyen mindennapinak mondható, de mégsem mindennapi látvány mellett. Egy gondolatcunamit indít meg bennem ez a véglegességet szimbolizáló kép. A kidőlt fa valaha életerőtől duzzadó fenséges látványt nyújtott, árnyat adott tűző napon a kitikkadt vándornak. A kutyát talán vágyódva, szeretettel várja haza könnyes szemű kis gazdája. Most mind a kettő, szinte egymá...

Erdős Sándor: A bűn halála   Sötét fellegek borítják az eget, levelek alá bújtak el a színek. Bűnök motiválják az embereket, fekete köpenyt öltenek rút szívek.   Csak jóság hozhat újra színpalettát, szépre festheti a bűnös világot. Akkor tán láthatjuk a bűn halálát, és újra lelsz a lelkedben virágot.

Erdős Sándor: Maradok, aki vagyok Nem szeretném követni a trendeket. Szavakkal engem megvenni nem lehet. Ma is azt mondom el, ami én vagyok. Bármit is mondjanak nekem a „ nagyok „. Persze értem én, hogy ez a fő sodor, mert ezt szajkózza mindíg  a fő tudor. Engedtessék meg nekem  a gondolat. Szamár sem tanítja futni a lovat.

Erdős Sándor: Állatok   Fordítsuk át állatos példákra az életünk, hiszen minden, mit adott a természet kell nekünk. Akkor lássuk miként látnánk önmagunk, mert mi mindannyian túlfejlett állatok vagyunk.   Az okos vakond tette jól, hogy elásta magát. Nem látja, hogy kifordult magából ez a világ. Sassal a hátán felismered a repülő nyulat. Elzüllött világunkban, csak a dögevő mulat .

Erdős Sándor: A láma   Leköpött a jó barátom, a púptalan teveféle. Utólag én nagyon bánom, hogy nem mentem fedezékbe.   Pedig nyugodtan kérődzött, mikor hátát felmálháztam. Úgy látszik, hogy megsértődött, pedig mindent megpróbáltam.   Láma komát hazavittem, de ő köp, rúg nyakkal bírkóz. Először még kinevettem, de nem tetszik nekem e póz.   Nem kap semmit ma ebédre, hát ne szórakozzon itt nekem. Így az lesz ennek a vége, máskor csúzlival etetem.