Erdős Sándor szerzői oldala

Erdős Sándor: Merengek a parton Susogó lombok szűrik tisztára, a hullámok távoli moraját. Sötét víz zúdul parti sziklákra, porrá tépi vízárak taraját. Csendes hang ködébe burkolódzva, merengek e néma esthomályban. Szép emlékek jőnek elmosódva, Békét hozva lelkem templomába.

Erdős Sándor: Pál, és Cika   Cika, és Pál két szívószál. Dicsekedve mondja Pál: Lássátok csak, mit tudok. Szörcsögök, ha én akarok. Cika a vizet keveri. Pált pohárból kilöki. Na, most szürcsögjél, hogyha tudsz. Jól beléd fojtottam a szuszt.

Erdős Sándor: Rejtély   Mellőzöttnek érzem ma magam. Nem is hallja ma senki szavam. Megfojt a magány sűrű köde. Én csak úszok, sodródok vele.   Egy szó megtörhetné az átkot. Letéphetné lelkemről a láncot. A láncot, mely béklyójába veti, bezárja, és el nem engedi.   Egyetlen szó, mely erre képes, tőled jöhet, szeretlek édes. Hogy te ki vagy, még nem is tudom. Ősi rejtély vagy te angyalom.

Erdős Sándor: Húsleves Először termeljünk zöldségeket. Répát, sok zellert és gyökeret. Na, akkor ezzel már meg is vagyunk. Nézzük meg, hogy van-e egy fazekunk. Ha már találtunk egy megfelelőt, gyüjtsünk a főzéshez lelkierőt. Tisztítsuk meg az összes zöldséget. Ételbe tenni, csak tisztán lehet. Elfelejtettem egy fontos dolgot. Adjunk kedvesünknek közben csókot. A legfontosabb majdnem kimaradt. Hozzávalókból a hús elmaradt. Lehet bármi, szárnyas,marha,sertés. De ne a szomszédé, mert az sértés. Erre nekem van  egy jó ötletem. Én a húst mindíg a boltban veszem. Kezdjük főzni a húst, ne csak álljunk. A zöldségekkel egy kicsit várjunk. Ameddig az én levesem rotyog. Addig kicsit pihengetni fogok. Körülbelül fertály  óra múlva. Zöldségnek is levesbe vezet útja. Sózzuk, borsozzuk ízlésünk szerint. Közben olvassunk el egy jó magazint. Mire a művelődéssel végeztünk. El is készül a finom ebédünk. Már csak egy kis tésztaféle kell bele. Meg valaki, aki velünk megegye.

Erdős Sándor: Félelem Lelkem mélyén gunnyasztó félelem. Nézd, lásd mit tettél most énvelem. Reszketek, mit tarlón ázó madár. Nyugodt nem lesz szívem, soha már. Mint sötét, rémes zúgó fellegek. Úgy borítja félelem életem. Hát, kérlek drága, édes Istenem. Hozz végre már, megnyugvást nekem.

Erdős Sándor: A kicsi pók   Kis pókunk már hálót szőne. Bár csak gyorsan nagyra nőne. Hamar eszik egy keveset. Nem sokat, csak egy legyet.   Hú, már biztos nagyobb lettem, hiszen már eleget ettem. Nyújtózkodik is nagyokat, most beszővöm a falakat.   Meg is indult nagy sietve, muslicákat ijesztgetve. De a fal még oly távoli. Inkább maradok én kicsi.

  Erdős Sándor: Aranypor   Ne légy bánatos, ha lelked hideg. Felmelegszik majd szunnyadó szíved. Ha átcsap feletted a változás szele, szállsz, sodródsz, változol majd vele.   Ne félj hát az újtól, mástól soha. Beborít majd szépség aranypora. Más nem is moshatja   le szívedről. Csak, ha folyó fakad könnyekből.