Erdős Sándor szerzői oldala

Erdős Sándor: Hiányzó jegenyefák   Keskeny, tornyos törzsek között sétálva, tarackokon bukdácsolok. Lombok csúcs égbe szökött, Árnyaik közt ábrándozok.   Pár év előtt tömött sorban álltatok, most hiányzó jegenyefák foghíja fogad. Ma csak tágas mezőket láthatok, de tarackokból új élet fakad.

Erdős Sándor: Harag   Haragom gyúrta vágyak korbácsolják fel szívemet. Téged tán már sohasem látlak. Bú rajzol világomnak díszletet.   Itt hagytál, sötét jövőt festve. Hiányod fájdalmát nyögtem. Elmentél, és attól kezdve Harag van Isten és köztem.

Erdős Sándor: Kedvesemnek   Sokszor mondtam már, hogy szeretlek. Jövőt dobjunk sutba, éljünk a jelennek. Élvezzük a pillanat adta édes álmot.   Mély tűzű szemedben a világ tündököl. Látásod gyönyöre most is elbűvöl. Örökké nézném e kedves, édes arcot.  

Erdős Sándor:Kérdés Gyorsuló napok. Bedőlt tető. Tagadó papok. Felesett eső. Hithű hitetlen. Hitemet fedeztem. Fedetlen hitetlen. Az Egyetlen kegyetlen?

Erdős Sándor:A bánat reménye Szerelemnek hitt, meg énekelt óda. Heves dallá égett kalanddá vált. S a néked írt rengeteg strófa. Szíved tüskés pajzsának ellenállt.   Idegen lettem én neked kedvesem. Más karjában leltél szerelmet. Kihunyt lángként izzik az érzelem. Parazsából új szerelem születhet! Erdős Sándor

Hullámzó füst mögé bújt parázs. Halkan izzó tűzsikoly. Hőség szülte színvarázs. Mit kilehelt a  pokol. Elrejtetted magad a füst mögé. Pedig ott tombol az ősi erő. Mert izzó tűz nem vál köddé. Csak ha elmossa az eső. Erdős Sándor

Hasztalan jártam be az utam. Célomat nem leltem sehol. Tagadni nem tudom a múltam. Komor idő velem lohol.   Lehet még számomra megnyugvás? Fény a kusza utam végén? Vagy cél nélkül jön az elmúlás? S az elmúlást érem el célként? Erdős Sándor