Nagyapám

Erdős Sándor: Nagyapám

 

Egyszerű ember volt nagyapám,

nem  ismerte a nagy világ.

Fejét kérges kezére hajtva,

nézett fel a fénylő napra.

 

Ő volt társa és ellensége,

tőle függött a vetése.

Ragaszkodott ő földhöz, röghöz,

minden apró göröngyhöz.

 

Örökké arról mesélt nekem,

milyen lenne az életem,

ha nem lenne nekünk itt a föld,

amin eddig annyit gürcölt.

 

Az élet akkor nem ér semmit,

nem szedhetnénk akkor krumplit.

Mondta nekem az én nagyapám,

hittem is neki bizonyám.

 

Egyszerű ember volt nagyapám,

nem ismerte a nagy világ.

Mikor végleg lehunyta szemét,

a földjén nyugtatta kezét.

 

A föld, a rög, mit úgy szeretett,

már semmi mást nem tehetett,

csak befogadta őt magába,

eggyé váltak a halálba.