Holt víz

Erdős Sándor: Holt víz

 

Rálehelte páráját az ősz

a néma víztükörre,

titkokat rejtő szürke testét

egy zárás üdvözölte.

 

Holt- Dunának hívja népnyelv

ezt a csendes, lágy vizet,

nem halott, hemzseg az élettől,

nem rohan és nem siet.

 

Szülőanyja az ős, vén Duna

öleli át szeretőn,

a nád illatú halk sóhaja

szűrődik át levegőn.

 

Ladik siklik a vízen csendben,

parton fák ölelkeznek,

nem is csoda, hogy rabja lettem

gyönyörű Szigetköznek.