Ciprián úr

Erdős Sándor: Ciprián úr

-Jó napot! Maga a Covid osztályra jött? – Kérdezte az unott képű, valószínűleg kényszer szülte egészségügyi alkalmazott. Az amúgy csinos arca tükrözte undorát munkája és amúgy az egész világ irányában.

-Nem, kérem szépen. Hoztak. – Mondta Ciprián úr, akit valóban mentő hozott a kórházba erős légszomjából kifolyólag.

-Na, nézzük csak a papírokat. – hajolt át a pult felett a kis hölgy tekintélyes méretű kebleit kirakatizálva a mentőápolónak, aki táguló pupillával adta át neki a kért iratokat.

-Szóval, erős légszomj és száraz köhögés – szónokolt , igen, ez valóban Covidnak tűnik, amit a teszt is meg fog erősíteni.

-Kérem szépen, én meguntam az életemet, ezért lehetnek ilyen tüneteim. – mondta Ciprián úr.

Mi maga, orvos? – kérdezte a hölgyike.

-Nem kérem, favágó.

-Akkor mit okoskodik itt nekem? – megvetően nézve Ciprián úrra. 

-Vigyék az elkülönítőbe. – szólt a beteghordóknak, akik megfogva a  Ciprián úr nyakán a kötelet, amit azért kötött oda, hogy véget vessen az életének, vonszolni kezdték a guruló hordágyon a liluló fejű Covid fertőzöttet.