Ülök a parton

Erdős Sándor: Ülök a parton

Színekre bontja a napfényt,

lenge szélben fodrozódik.

Réce legel a tó szélén,

terített asztal adódik.

Fűz borzolja fel üstökét

lepillantva a tópartra.

Felfedi madár rejtekét,

bizton nem így akarta.

Nád kaszálja a levegőt

szabjává érett levéllel.

Átugorva múló időt,

nem törődve késő ősszel.

Biccentek egyet a napnak,

szemnek lomb ad panorámát.

Itt bús gondolatok hagynak.

Köszön nékem egy üde virág.

Hát megnyugodott a lelkem,

itt elhagyta a gyötrő kín.

Természet. Örök szerelem.

Dús szépségével rám kacsint.