Apám emlékére

Erdős Sándor: Apám emlékére


Édes emlékek visszfényét tükrözi

a kihunyt valóság álságos képe.

Fájón gondolok vissza jóra, szépre.

Melynek kertjét bú esője öntözi.


Mi elmúlt, már nem jön vissza soha tán.

Az emlékek is lassan megfakulnak.

Nyomott fájdalommá érik a bánat.

Te már nem jössz vissza jó édesapám.



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A kőleves " Magyar népmese átirat"

Horrorkönyvem.

Pál, és Cika