A moly

Erdős Sándor: A moly

 

Kérlek kedves zakóm, ne bomolj.

Mit tehetnék? Megrágott a moly.

Mentem is rögtön a zakómmal,

Állatbíróságra azonnal.

 

Kérem a tisztelt bíróságot,

a gazember moly legyen vádlott.

Tönkretette az öltönyömet,

ítéljék el, míg meg nem fizet.

 

Nevetett a moly az egészen.

Én ruhát eszek, kérem szépen.

Nekem a spájz a ruhásszekrény,

mi mást egyen a moly, ha szegény?

 

Határozott is a bíróság.

Elfogadták a molynak szavát.

Azóta is ő nálam lakik,

a ruháimból táplálkozik.



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A kőleves " Magyar népmese átirat"

Pál, és Cika

Az utolsó