A gőg

Erdős Sándor: Gőg

 

Tenyerébe borította arcát a nyomor.

Bármerre is néz sok embert bajba sodort.

Látja düledező vályogviskók falait,

hallja szegény emberek keserves dalait.

Reménytelen küzdelem ró arcra ráncokat,

éhség és szomjúság von köréjük láncokat.

A kevély jólét ezen csak mulat nagyokat.

Kizárja arany kastélyából a bajokat.

Földre söpri asztaláról a maradékot,

ami mosolyra fakaszthatna néhány arcot.

Zsíros kezét saját patakjában mossa le,

a hatalom és önzés költözött a szívébe.