Szellemek a falon

Erdős Sándor: Szellemek a falon

 

Nézegetem szobám kopár falát.

Szellemeket rajzol rá egy faág.

Ahogy hajladozik, kint a fényben.

Árnyék rajzol képeket sötéten.

 

Megjelenik a bőség szelleme.

Soha sem voltam jóban ővele.

Látszik még egy, ki sosem volt barát.

Nyugalom díszíti szobám falát.

 

Megjelenik életem hű társa,

a velem sétálgató bús dráma.

Ővele mindíg is jóban voltam.

Te is itt vagy barátom? Dúdoltam.

 

Na menj el innen már a fenébe.

Minden trükködet tudom betéve.

Behúzom a függönyt, hogy ne lássam.

Úgyis marad az egyetlen társam.