Fonó lány

Erdős Sándor: Fonó lány

Árnyas terasz alatt, fon a lány.

Mi járhat fejében, az csak talány.

Most kósza szálak eggyé válnak.

Kéz, és láb ősi ritmust járnak.

Mint misztérium, olybá tűnik.

Az idő sodra tán megszűnik.

Egy varázslatos pillanatra,

visszafelé forog a rokka.

Eszébe jut egy vidám tavasz.

Mikor még fényes volt a terasz.

Kedvese járt rajta peckesen,

és rá mosolygott kedvesen.

Ma messze van tőle a párja.

Távoli harcmezöket járja.

Vitézül harcol a hazáért.

Mit meg nem adna csókjáért. 

Kép: Paczka Ferenc (1856-1925) - Fonó menyecske