Nyári zápor

Hűs harmatról álmodozó fűtenger szélén,

Szárát néző napraforgó feje csüng a hőben.

Pulit formázó felhő úszik az ég kékjén,

Gunnyasztó vadgalamb piheg a fűben.

Enyhet hozó nyári zápor lehelete érzik,

Hűsítő cseppek ígéretével álmod a rét.

Túzokmamák fiókokat óvón féltik,

Nehogy baj érje drága gyermekét.

S mikor a nap lehelettől hízó hold fénye,

Rávetül a kies Magyar pusztaságra.

Életadó vízcsepp mossa a száraz tájat végre,

Táncolni kezd a néma puszta az élet dallamára.

Erdős Sándor