Emlékezet

 

Virágzó tavaszi rét fürdik a fényben

Lelkek őspora hinti be szívemet

Angyalok szárnyszele suhog az szélben

Valóság ez tán, vagy képzelet?

 

De jő az ősz, s majd a tél is

Mit sebzett rajtam az élet elmúlik

Egy harmat cseppnyi való búcsúzik

Emlékem élhet tovább mégis.

 

Nem marad nyom utánam, csak emlék

Mit gyermekeim ápolnak tán

Földanyának apró kis kellék

Érzem én ezt kristálytisztán.

 

De ha marad bármi emlék utánam

Ápold gyermekem, míg teheted

Kérlek, ne feledd, hogy volt vágyam

Testemmel szellemem nem temeted.

Erdős Sándor