Csoda Bakonybélen

Történt egyszer, nem oly régen.

Csodák szőtte, szép Bakonybélen.

Hét esztendőre elvonult Gellért.

Remeteként imádkozva lelki csendért.

 

Egy nap egy szarvastehén, borjával

Gellért mellé hevert, bökdösve őt orrával.

De az idill nem tartott ám sokáig.

Farkas elől menekülve a bika rohant odáig.

 

Berontott a kunyhóba a farkast sebezve.

Párját magával vitte, borját feledve.

Gellért mellé rogyott a sebzett állat

Hálásan, érezve itt neki senki nem árthat.

 

Gellért ápolta, nevelte szeretettel a kis farkast.

Meg is gyógyult, testvérként szeretve a szarvast.

Így osztotta meg Gellért és a két ifjú állat,

szomorú magányát és az apró házat.

Erdős Sándor