Erdős Sándor szerzői oldala

Erdős Sándor: Lánykérés Az életemben mást nem kérek légy az enyém adja ég. Nem rontott meg téged az élet a te szíved tiszta még. Mióta először láttalak, elrabolt a szerelem. Leghőbb vágyam, hogy azt lássam gyűrűm csillan kezeden. Mindent megadnák szerelmedért nem tudom, hogy érted-e. Pillantásod tüzében égve hangod nekem lágy zene. Kitárt lélekkel kérlek téged add szívedet csak nekem. Leghőbb vágyam, hogy azt lássam gyűrűm csillan kezeden.  

Erdős Sándor: A fűz álma   Szél simítja meg a fűzfát, Így kívánva jó éjszakát. Bús fejét lehajtva várja, hogy eljöjjön édes álma.   Víg madarak csiripelnek szorgos méhek döngicsélnek. Csendes szellő susogása. Ilyen a fűznek az álma.

Erdős Sándor: Iskolába megy a lajhár Iskolába ment a lajhár. Érdekli az alvástantárgy. Azt hallotta az erdőben, van ilyen  hát ment is bőszen. Két perc múlva lajhár legényt, fáradság fogta el szegényt. Lecsüccsent hát egy fatörzsre. A hosszú út meggyötörte. Az iskolából dalolva, Hazafelé tartott róka. Meglátta, hogy a kis lajhár a fatörzsön ott szunyókál. Kelj már fel! Rázta a vállát. Vagy hozzak neked párnát? Miért itt alszol? Kérdezte meg. Nincsen neked hálóhelyed? Épp csak lehunytam a szemem. Iskolába kell már mennem. Érdekel az alvástantárgy, mondta neki a kis lajhár. Alvástantárgy? Még ilyent. A te agyad nagyon pihent. Ez az egyetlen tudomány, ami neked jól megy komám!

Erdős Sándor: Bánat könnye   Dalszöveg „ részlet”   Bánat könnye borítja szép szemedet. A vidámság rád nem talál. Elvesztetted végleg a szerelmedet.. Itt hagyott, már bármit csinálsz. Eltemeted. Elsírtathatod. A szíved fájdalmát is megtagadhatod.   Bánat könnye csillog a szép szemeden. Rád nézek, és fáj ez nekem.

Erdős Sándor: A boszorkány   Kéjesen nyaldossák testem olvadó lángok. Nem marad belőle, csak nemtelen zsarátnok. Gyarló, kultikus hit áldozatává váltam. Nem terem babér nekem e sötét világban.   Tiszta, szűzi létemet a jónak áldoztam. Áldott ünnepnapokon vidáman táncoltam. Nagy tudásom, és szépségem lett a vesztem. Irigy lelkek elveszik tőlem az életem.   Máglyát hordott össze a hitnek vélt balgaság. Nem számít itt már, sem becsület, sem igazság. Nyüszítve a fájdalomtól, az égre kiáltok. Átokként örök boldogság szálljon rátok!

Erdős Sándor: Igézet Egy megszületett csoda ez a nő. Szerelemre érett illatfelhő. Ringó csípője a kéj ígérete. Aphrodité szelleme jár vele. Elhal a lélegzetem, ha látom. Nincs nála szebb nekem a világon. Lelkem egy morzsáját adnám érte. Beleégett a szívembe képe.

Erdős Sándor: Magyarok vihara A régmúlt dicsőségéből mi maradt? Por lepi el a lehullott szirmokat. Mi egyszer virágzott  szépen üdén, elégett már a pokolnak tüzén. Múlt porából feltámad a népünk. Nincs oly dolog, amitől mi féljünk. Jöhet nagy orkán, vagy szél, zivatar. Mindennel dacol a büszke Magyar!